Szakképzésről Szülőknek - Magyarországi Szülők Országos Egyesületének szakképzési honlapja

A FEOR rendszerbe foglalja a foglalkozásokat. A jelenleg érvényes FEOR 9 főcsoportot, a főcsoporton belül csoportokat, azon belül alcsoportokat tartalmaz. A rendszer alapján minden foglakozáshoz négyjegyű kód rendelhető, ez szolgál a foglalkozások hivatalos azonosítására (pl. a munkaszerződéseknél, a statisztikáknál). A foglalkozások pontosabb meghatározására hatjegyű kódokat is szoktak alkalmazni.

Megjegyzés: A Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézetben (NSZFI) 2008-ban megkezdődött a FEOR újabb korszerűsítése.

Gazdasági átalakulásunk szükségszerű követelménye az általában több célt szolgáló statisztikai osztályozások, nómenklatúrák korszerűsítése. Ebbe a körbe tartozik a Foglalkozások Egységes Osztályozási Rendszere (FEOR) átdolgozása is, hiszen ezt a rendszert - többek között - a munkaügyi, személyzeti nyilvántartásokban, a munkaközvetítésben, a pályaválasztási tanácsadásban és a társadalombiztosításban is használják.

A foglalkozási osztályozás korszerűsített rendszere (továbbiakban: FEOR-93) alapelveiben, felépítésében követi az érvényes nemzetközi foglalkozási osztályozás, az ISCO-88 (Rev. 3.) rendszerét, amelynek egyik fő célja, hogy modellként szolgáljon a nemzeti foglalkozási osztályozások kialakításához. Ez azonban nem jelentheti, hogy az ISCO-88 helyettesíthetné a nemzeti foglalkozási osztályozást, minthogy az egyes országok foglalkozási osztályozásai csak a nemzeti munkaerőpiac szerkezetét tükrözhetik. Az ISCO-88 ajánlásainak alkalmazásával kapcsolatban az EUROSTAT külön tájékoztatót is kiadott: ISCO-88 (COM). Az ebben közölt módosítások és kiegészítések az Európai Közösség országaira vonatkoznak, de az összehasonlíthatóság javítása érdekében a térség más államaiban - közöttük Magyarországon - ugyancsak hasznosíthatók.

A korszerűsített rendszer, vagyis a FEOR-93 - szakmai tárcaközi egyeztetés, tesztelés után - 1993. január 1. napjával lépett érvénybe azzal, hogy ezt követően egy évig még a korábbi rendszer is alkalmazható. Az 1993. év tehát lényegében átmeneti szakaszt jelentett.

Az átmeneti év tapasztalataiból, majd az 1996. évben végrehajtott felülvizsgálatból eredő módosítások és kiegészítések az új osztályozási rendszer alapelveit, felépítését nem érintették és a statisztikai értékelés, valamint a nemzetközi összehasonlítás szempontjából lényeges főcsoportokat és csoportokat sem bontották meg. A besorolt foglalkozások száma az új besorolások és törlések egyenlegeként minimálisan változott. A felülvizsgált rendszer jelenleg 632 foglalkozást tartalmaz.

A KSH elnökének 9029/1993. (SK 1994. 1.) KSH számú közleménye értelmében az 1994. január 1-jei - kizárólagosan használatos - foglalkozási osztályozási rendszert 1997. január 1-jétől a 9006/1996. (SK 12.) közleményben előírt módosításokkal kell alkalmazni. A rendszer főbb jellemzői az alábbiak szerint foglalhatók össze:

· tekintetbe veszi, hogy a piacgazdaságban a felhasználók köre a korábbinál sokkal bővebb, differenciáltabb, ezért lényegében a vállalható minimumot, a "közös nevezőt" alkotja;

· a rendszer jellege nyitott, vagyis lehetőséget biztosít arra, hogy a felhasználók az ötödik, hatodik stb. számhelyen a saját igényeiknek megfelelő további bontásokkal egészítsék ki.

Tipikusnak tekinthető példán érzékeltetve, az elektroműszerész besorolása a következőképpen történik:

A több foglalkozást tartalmazó alcsoportokon belül előfordulhat, hogy valamely tevékenység tartalma közvetlenül egyik felsorolt foglalkozáshoz sem kapcsolható. Ebben az esetben az ahhoz tartalmilag legközelebb álló foglalkozást kell alapul venni.

Ez a foglalkozás a "744 Műszerészek" alcsoportba tartozik. Ilyen megnevezésű foglalkozás (négyszámjegyű) nem található a FEOR-93-ban, de a "villamosautomatikai műszerész" a "7443 Elektroműszerész" foglalkozásnál, a jellemző munkakörök között szerepel, ezért ezt a tevékenységet ide kell sorolni.

Ha a besorolandó foglalkozás megnevezése sem a négyszámjegyes rendszerben, sem a jellemző munkakörök között nem szerepel és egyik konkrét tevékenységet megjelölő négyszámjegyes foglalkozáshoz sem tartozik, akkor az adott foglalkozási alcsoporton belül sorrendben az utolsó, negyedik számhelyen "9" számjegyértékkel jelölt - kiemelés hiányára utaló - "egyéb" megnevezést kell alkalmazni.

Például: a tevékenység tartalma: tranzisztorszerelő. Ez a foglalkozás a "744 Műszerészek" foglalkozási alcsoportba tartozik, de egyik konkrét tevékenységet megjelölő négyszámjegyes foglalkozásba sem tudjuk besorolni, ekkor kell alkalmazni a "7449 Egyéb villamossági szerelők, műszerészek" megnevezést.

A négy számhelyet jelentő foglalkozás - a jelzett alapelveknek megfelelően - csak az általános használatra szóló minimum, amely egyúttal a felhasználók által kialakítandó alrendszerek közötti összehasonlítást is biztosítja. (Nyilvánvaló - és az 1975-ben bevezetett FEOR tapasztalatai is azt mutatják -, hogy képtelenség egy nómenklatúra keretében egybefoglalni a létező összes tevékenységfajtát, munkakört. Még ha ez sikerülne, akkor is állandóan módosítani szükséges a rendszert, tekintettel arra, hogy minél részletesebb munkaköri bontást alkalmaznak, annál nagyobb a valószínűsége az egyes munkakörfajták keletkezésének és megszűnésének.)

A FEOR-93 tehát nyitott, a felhasználók által tovább bővíthető foglalkozási nómenklatúra, amely más megközelítést igényel, mint a régi FEOR kötött, merev rendszere.

A foglalkozást, a munkahelyi tevékenység tartalmát a tulajdonformától és a foglalkozási viszonytól (alkalmazásban álló, szövetkezeti tag, önálló stb.) függetlenül kell vizsgálni. A besorolás szempontjából tehát közömbös, hogy a kereső tevékenységet folytató személy munkáját mint alkalmazásban álló, szövetkezeti tag, társasági tag vagy önálló stb. végzi. A tulajdonos, társtulajdonos, társasági tag azonban a foglalkozási rendszerbe csak akkor sorolható be, ha a munkafolyamatban is részt vesz. A foglalkozások rendszerezésénél az ágazati, szervezeti hovatartozást általában nem kell figyelembe venni, néhány esetben azonban célszerűnek látszott a Tevékenységek Egységes Ágazati Osztályozási Rendszere (TEÁOR) logikai rendszerének a követése. A korszerűsített FEOR-93 rendszerében is találhatók olyan foglalkozások, amelyeknél nem mellőzhető a munkáltató tevékenységének, illetve szervezeti besorolásának figyelembevétele.

Például: a "1213 Helyi önkormányzat kinevezett középszintű vezetője" foglalkozáshoz csak az önkormányzatok alkalmazásában dolgozó vezetőket lehet sorolni.

A fentieknek megfelelően a FEOR-93 egyik legfontosabb elve, hogy a "foglalkozás" meghatározásakor a ténylegesen gyakorolt tevékenység tartalma számít, emellett lényeges csoportképző ismérv az adott foglalkozás gyakorlásához szükségesnek ítélt szakértelem, tudás, ismeret szintje. Kisegítő módszerként tehát nem lehet eltekinteni attól, hogy a rendszerben szereplő foglalkozásokhoz a megkívánt szakképzettség, iskolázottság milyen szintje rendelhető. (Ez alapvetően ismeretszintet jelent és nem azt, hogy valaki milyen bizonyítvánnyal, oklevéllel rendelkezik. Például gépészmérnökként - rendkívüli esetben - dolgozhat olyan személy is, aki ugyan csak gépésztechnikusi bizonyítvánnyal rendelkezik, de a szakmai gyakorlati ismeretei olyan magas szintűek, amelyek elégségesek a gépészmérnöki tevékenység végzéséhez.)

A FEOR-93 a 2-9. főcsoportnál alkalmazza a képzettség ismérvét. Ezt azonban nem tekinti kizárólagos, a tartalmi kérdésektől függetlenül kezelhető szempontnak. Csupán általánosságban, irányelvként állapítható meg tehát, hogy a 2. főcsoport a mai értelmezés szerint döntően egyetemi, főiskolai szintnek megfelelő szaktudást igénylő foglalkozásokat tartalmaz. A 3. főcsoportra főként a szakképzettséget adó középiskolákban, szakközépiskolákban (korábban középfokú technikumban) megszerezhető tudásszint a jellemző, bár - mint a főcsoport megnevezéséből is kitűnik - ide felsőfokú képesítést igénylő tevékenységek is kerülhetnek. A 4. főcsoportban leginkább a szakképzettséget nem adó középiskolai, valamint a szakiskolai (például gyors- és gépíróiskolai) végzettség a tipikus. Az 5-8. főcsoportba a meghatározott irányú fizikai szakismeretet hasznosító dolgozók sorolhatók be. A megkívánt szaktudás szintje a tevékenység jellegétől függően igen különböző lehet, a bonyolult szakmunkától a betanított munkáig. A 9. főcsoportot azok a foglalkozások alkotják, amelyek minden szakképzettség vagy betanítás nélkül általános iskolai végzettséggel - részben anélkül is - elláthatók. (Az 1. főcsoport - ellentétben más főcsoportokkal - zömében független a képzettséggel kapcsolatos követelményektől.)

A foglalkozások elhatárolásánál a képzettséget tekinthetjük kisegítő ismérvnek, azzal a pontosítással, hogy valamely tevékenység ellátásához a mindennapi gyakorlatban a döntéshozatali önállóság fokának a vizsgálata is szükséges. Az adott tevékenység mozzanatai másképpen illeszkednek össze, ha ezt a tevékenységet fokozott önállósággal végzik, a tevékenységet végző maga állapíthatja meg a sorrendet, illetve dönti el a cselekvési irányokat, mint akkor, ha az adott tevékenység főbb részletei előre elhatározottak és a tevékenységet folytatónak a munka szervezésére nincs ráhatása, nincs önálló cselekvési lehetősége. E szempont jelentősége különösen ott érzékelhető, ahol az egyes foglalkozási főcsoportokba tartozó tevékenységek mechanikus elválasztása a képzettségi ismérvek alapján nem mindig oldható meg egyértelműen. A FEOR-93 esetében különösen a 2. és 3. főcsoport, valamint a 7. és 8. főcsoport között adódhatnak a döntési lehetőség, a felelősség mértéke alapján elbírálható besorolási problémák.

Például: Tételezzük fel, hogy egy külkereskedelmi üzletkötésekkel foglalkozó cégnél két külkereskedelmi főiskolát végzett ügyintéző dolgozik. Az egyik ügyintéző a cégvezetőnek alárendelve önálló felelősséggel és hatáskörrel tárgyal külföldi partnerekkel, üzleteket köt a cég nevében és egyéb önálló feladatokat végez. A másik ügyintéző feladata a marketing vezető beosztottjaként a külkereskedelmi partnerekkel folytatott levelezésre, a megkötött ügyletek végrehajtásával kapcsolatos részletekre korlátozódik, a vezető részletes utasításai szerint. A két munkatárs FEOR-93 szerinti besorolása - annak ellenére, hogy képzettségük, képesítésük azonos - különböző, a következők szerint: az önálló felelősséggel és hatáskörrel rendelkező ügyintéző FEOR-besorolása "2517 Kereskedelmi szervező", a másik ügyintézőé pedig "3621 Kereskedelmi ügyintéző " lesz.

Gyakran előfordulhat (különösen a kisebb szervezeteknél), hogy többféle tevékenységet végző munkavállalók esetében bizonyos prioritásokat szükséges megállapítani. Tehát többfajta tevékenység esetén a legjellemzőbb, vagy a munkaidő nagyobb részét kitöltő tevékenységet (foglalkozást) kell figyelembe venni. Amennyiben a különböző feladatok ellátásához szükséges szakképzettség, szaktudás, döntési hatáskör tekintetében lényeges különbség állapítható meg, az érdemibb jellegű, magasabb szaktudást, nagyobb döntési hatáskört igénylő foglalkozást indokolt előnyben részesíteni.

Például: Ha a "1412 Ipari kisszervezet vezetője" számviteli feladatokat is ellát (amelyek alapján "3606 Számviteli ügyintéző" besorolás illetné meg, akkor a fentebb említett szempontok - pl. döntési hatáskör - alapján a helyes eljárás az, ha az 1412-es foglalkozási számot kapja. Ha a "8343 Targoncavezető" egyben "9132 Szállító- és rakodómunkás" is, akkor a képzettséget igénylő 8343-as foglalkozási számot kapja.

A gyakorlatban olyan eset is adódhat, hogy azonos személy termelési és kereskedelmi tevékenységet is ellát.

Például: A "7314 Kötő" kisiparos egyben maga adja el az áruját ("5111 Kereskedő"). Ebben az esetben az új terméket előállító termelési tevékenység (7314) jelenti - egyenlő feltételek esetén - a foglalkozási besorolás alapját.

Abból az elvből, hogy a FEOR-93 nyitott - tovább bővíthető foglalkozási nómenklatúra -, következik, hogy a felhasználóknak lehetőségük van saját nyilvántartási rendszerük tökéletesítésére, áttekinthetőbbé tételére. A négy számhelyen kívül további számhelyek esetleges felhasználásának módját a helyi igények, adottságok döntik el. (Itt nyilvánvalóan szerepet játszanak olyan tényezők, mint a szervezet nagysága, feladatköre, a nyilvántartási rendszer jellege, különös tekintettel a már működő vagy kiépülő számítógépes nyilvántartásra.)

A jelen kötetben a tartalmi leírások részét képezik a jellemző munkakörök, amelyeket fel lehet használni a négyszámjegyű foglalkozások további részletezésére.

Nyilvánvaló, hogy miután a FEOR-93 négyszámjegyes foglalkozásai gyakran "gyűjtő" - több tevékenységet, munkakört tartalmazó - foglalkozások, ezért azokat a felhasználók, saját céljaiknak megfelelően tovább bonthatják. Tekintettel arra, hogy egyes foglalkozások összetett jellegüknél fogva akár tíznél több munkakörre is tagolhatók, célszerű a munkaköri részletezésre két számhelyet (például az ötödiket és hatodikat) fenntartani. A négyszámjegyes decimális rendszer ezáltal - a felhasználók igényei szerint - hatszámjegyes decimális rendszerré bővíthető.

Itt kell megjegyezni, hogy a FEOR-93 szerkezeti felépítése nem tesz különbséget szellemi és fizikai tevékenységek között, összhangban a nemzetközi ajánlásokkal. A szellemi és fizikai foglalkozások érdemi megkülönböztetésére egyébként a FEOR-93 is lehetőséget ad. Az 1-4. főcsoport döntően szellemi, az 5-9. főcsoport pedig a fizikai foglalkozásokat tartalmazza és a 0. főcsoporton belül is el lehet választani a kétfajta tevékenységet. (Ha ez nem elégíti ki a felhasználót, módjában áll, hogy további számhelyek felhasználásával másként határozza meg a szellemi-fizikai kategóriák szerinti besorolásokat.)

A számhelyek igények szerinti bővítése felhasználható az adott foglalkozást folytató személy állománycsoportjának, illetve beosztásának meghatározására. A FEOR-93 ugyan iránymutatást ad arra vonatkozóan, hogy például az 5-8. főcsoport foglalkozásai szakmunkás képzettséget vagy betanításon alapuló ismereteket feltételeznek, a 9. főcsoport foglalkozásai pedig szakképzettség nélkül is elláthatók, azonban foglalkozásonkénti részletezésben nem ír elő pontos szintet. Ezért a felhasználó egyes foglalkozások további számhelyein jelezheti az adott foglalkozáshoz rendelhető állománycsoportot (szak-, betanított, segédmunka). További részletezés is lehetséges a tekintetben, hogy bonyolult vagy egyszerű szakmunkáról, illetve betanított munkáról van-e szó. Az 1. főcsoport vezetői foglalkozásainál pedig - különösen az egyes részegységvezetőknél, közvetlen termelésirányítóknál - jelezni lehet az adott szervezeti egység nagyságkategóriáját és a foglalkozás más főbb jellemzőit.

Lehetőség van arra is, hogy a felhasználó - megfelelő számhelyek igénybevételével - foglalkozásonként rögzítse az iskolai végzettség szintjét, szakát, szakágát, a szakképzettséget, különböző tanfolyami végzettséget, idegennyelv-ismeretet stb.