Szakképzésről Szülőknek - Magyarországi Szülők Országos Egyesületének szakképzési honlapja

(Post-secondary vocational programs accredited by the Hungarian Higher Education Accreditation Committee)

A felsőfokú szakképzést nyújtó évfolyamok 1998-ban indultak, akkreditált iskolarendszerű felsőfokú szakképzés (AIFSZ) néven. Éveken keresztül nem növekedet ezeknek a szakképesítéseknek a száma 7-14 fölé. Az Országos Képzési Jegyzékben néhány éve még 46 felsőfokú szakképzés szerepel, de az utóbbi években jelentősen emelkedett ez a szám, ami jelenleg meghaladja a 70 felsőfokú szakképesítést.

Amikor a felsőoktatás magas létszám keretet kapott FSZ képzésre, megkezdődött a tanulók odacsalogatása, annak ellenére, hogy sem a tanügyi dokumentációk, sem a tárgyi, sem a személyi feltételek nem voltak biztosítva az indításhoz. Az Országos Szakképzési Tanács szakértő tagjai értetlenül álltak a sokszor értelmezhetetlen új szakképesítések előtt, de egymás után megszavazták azokat. A felsőoktatási intézmények úgy toborozták a tanulókat, hogy beígérték a felvételi vizsga nélküli felvételt, amelyet később nem tartottak be. A tanulók és a szülők „ráharaptak” az új képzési formára, amit a felsőoktatási intézménybe való bejutáshoz előszobának tekintettek, de többségük csalódott ebben a hitében. Sokan lemorzsolódtak, tanulócsoportok szűntek meg évközben. Osztályonként egy-két tanuló jutott be az áhított felsőoktatási intézménybe, akik ennyi tortúra után megállták a helyüket, de sok ezer FSZ tanuló számára „tragikus” véget ért ez a továbbtanulási forma.

A felsőfokú szakképzés fejlesztésének iránya összhangban kell, hogy legyen a bolognai nyilatkozatban (1999) megfogalmazott célokkal, ami többek között a felsőoktatási rendszerek közelítésében, az európai felsőoktatási térség kialakításában is kifejezésre jut. Fontos az összehasonlítható diploma, kreditrendszer, átláthatóság, hallgatói mobilitás, értékelési rendszerek működtetése stb.

Nem valószínű, hogy a 14, 46, majd 70 magyar felsőfokú szakképesítés valamilyen formában összehasonlítható lenne valamelyik európai ország nem felsőoktatás jellegű poszt-szekundér képzésével. Nem hihető, hogy az agrárkereskedelmi menedzser-asszisztens, a képzési szakasszisztens, hulladékgazdálkodási technológus, az ifjúságsegítő, villamosmérnök-asszisztens szakképesítések központi programjai megegyeznének a bolognai folyamatban részt vevő országok valamelyik felsőoktatásba való belépést előkészítő programmal.

A felsőoktatás oktatási alaptevékenysége magában foglalja az alapképzést, a mesterképzést, a doktori képzést, a felsőfokú szakképzést és a szakirányú továbbképzést.

Törvény értelmében a felsőfokú szakképzés (FSZ): felsőoktatási intézmények által hallgatói - valamint felsőoktatási intézménnyel kötött megállapodás alapján szakközépiskolák által tanulói - jogviszony keretében folytatott szakképzés, amely beépül a felsőoktatási intézmény alapképzésébe felsőfokú végzettségi szintet nem biztosító képzésként, és az Országos Képzési Jegyzékben (OKJ) szereplő un. felsőfokú szakképesítést ad.

A felsőfokú szakképzés elméleti és gyakorlati képzését a felsőoktatási intézmény képzési programjának részét alkotó szakképzési program szerint kell megszervezni. A szakképzési program az Országos Képzési Jegyzékben meghatározott felsőfokú szakképzésre készíthető, a szakképesítésért felelős miniszter által kiadott szakmai és vizsgakövetelmények alapján. A felsőfokú szakképzésben a szakképzésre vonatkozó rendelkezések szerint szakmai vizsgát kell tenni.

A felsőoktatási intézményben a képzés képzési program alapján folyik. A képzési program a szenátus általi elfogadással válik érvényessé. A képzési program részeként a tantervet alap- és mesterképzésben a miniszter által kiadott képzési és kimeneti követelmények alapján, szakirányú továbbképzésben szabadon készíti el a felsőoktatási intézmény.

A felsőfokú szakképzés a felsőoktatási intézmény által készített és a szenátus által elfogadott szakképzési program szerint folyik. A szakképzési program az Országos Képzési Jegyzékben meghatározott felsőfokú szakképzésre készíthető, a szakképesítésért felelős miniszter által kiadott szakmai és vizsgakövetelmények alapján.

A felsőoktatási intézmény és a gazdasági (szakmai) kamara a szakképesítésért felelős miniszterrel kötött megállapodás alapján - az országos gazdasági érdekképviseleti szervezetekkel együttműködve - kidolgozza a szakmai és vizsgakövetelményt és kezdeményezi a felsőfokú szakképzésnek az Országos Képzési Jegyzékbe történő felvételét. A felsőfokú szakképesítést fel kell venni - egyszerűsített és gyorsított akkreditációs eljárást követően - az Országos Képzési Jegyzékbe, ha azzal a szakképesítésért felelős miniszter egyetért.

A felsőfokú szakképzés lehetséges besorolása: ISCED 4 – Nem felsőoktatás jellegű poszt-szekundér oktatás.

Ez a szint a középfokú oktatás felső szintje és a felsőoktatás közötti sávot tölti ki, noha a nemzeti oktatási rendszerek az e szintbe tartozó programokat többnyire a középfokú oktatás felső szintjébe sorolják, hiszen tartalmukat és az oktatás/képzési célt tekintve nem minősülhetnek felsőoktatásnak. Leginkább az ISCED 3 szinten megszerzett ismeretek bővítését, gazdagítását szolgálják.
A szint a tanulói továbbhaladási pályák függvényében két ágra bomlik:

ISCED 4A: Az ISCED 5 szintre történő belépést előkészítő programok
ISCED 4B: Közvetlenül a munkaerőpiacra történő belépést biztosítani hívatott programok.

ISCED 5 A felsőoktatás első szintje, amely közvetlenül nem vezet tudományos minősítés megszerzéséhez

ISCED 5A: Többnyire elméleti megalapozottságú programok olyan képesítést kínálnak, amelyek kutatási programokba és magas színvonalú szakképzettséget pályákra történő lépést tesznek lehetővé. Időtartama legalább 4 esztendő.
ISCED 5B: Gyakorlatorientált, szakma specifikus programok, amelyek a képzésben résztvevők számára meghatározott speciális ismereteket, készségeket igénylő szakmákra készítenek fel. A képzés időtartama 2, vagy 3 év.

ISCED 6: A felsőoktatás második szintje, amely közvetlenül tudományos fokozat megszerzéséhez vezet (Ph.D. doktori program)

Az államilag elismert szakképesítéseket az OKJ az ISCED rendszer alapján próbálja szintenként besorolni. A szakképzés szintjeit az OKJ iskolai- vagy/és szakmai előképzettséghez köti az adott szakképesítés oktatásába való bekapcsolódás lehetőségét.

31 Fizikai munkát igénylő munkakör betöltésére jogosító középszintű szakképesítés, mely a nyolcadik évfolyam elvégzésével tanúsított alapfokú iskolai végzettségre épül. (3CV)

51 Jellemzően fizikai munkát igénylő munkakör betöltésére jogosító középszintű szakképesítés, mely szakmai előképzettségre vagy a középiskola befejező évfolyamának elvégzésére épül. (4CV)

54 Jellemzően szellemi munkát igénylő munkakör betöltésére jogosító emelt szintű szakképesítés, mely szakmai előképzettségre vagy érettségi vizsgára épül. (4CV)

(A – Továbbtanulásra felkészítő, B – Szakirányú továbbtanulásra felkészítő, C – Munkába állásra felkészítő, V – Szakképzés)

Semmi sem indokolja, hogy a szakképzés irányítói a kiskorú tanulókat iskolai végzettségük alapján különböztessék meg egymástól, hogy milyen szakképesítés oktatásában vehetnek részt.

- Milyen alapon döntöttek úgy, hogy egyes szakképesítéseket csak a 10. évfolyam elvégzése után lehet tanulni?

- Milyen alapon lehet szakképesítéseket szétválasztani, hogy kb. száz szakképesítést a középiskola befejező évfolyamát elvégző tanulók tanulhatják a másik száz csak érettségi után tanulható? Mi történik az érettségi ideje alatt, mennyivel tudnak többet a tanulók, ha sikerül az érettségi vizsgájuk?

- Miért nevezik emelt szintűnek a középszintű szakképesítések egy csoportját?

- Ha Magyarország elfogadja az ISKED rendszert, hogy a magyar szakképzés összehasonlítható legyen más országok oktatási rendszerével, akkor az OKJ miért nem követi az ISKED besorolást?

- Miért sorolták be az 5 szintre a középszintű szakképesítéseket? Ez nem illeszkedik az ISCED rendszerhez. Miért csoportosítják az ISCED rendszer szerint 4CV szintű képzéseket 51, 52, 54 számok alatt, miért nem 41,42, 44?

Az államilag elismert szakképesítések tanulását minden általános iskolát sikeresen befejező gyermeknek engedélyezni kell

Ez azt jelenti, hogy a nyolcadik évfolyam elvégzése után minden általános iskolai tanuló valamennyi OKJ-ben található - szakmai előképzettséget nem igénylő - szakképzés tanulására jelentkezhet. Ehhez biztosítani kell egy olyan érettségit nem adó szakképző iskolatípust, ahová képességei szerint veszik fel a tanulókat az általa választott szakképesítésre.

Álláspontunk szerint a jelenleg rendszeridegen felsőfokú szakképesítéseket ki kell venni az Országos Képzési Jegyzékből, vagy kizárólag középfokú oktatási intézményben kell oktatni, hiszen a felsőfokú szakképesítés megszerzését igazoló bizonyítvány nem tanúsít felsőfokú végzettségi szintet.

A felsőfokú szakképzés esetében a képzésre való bejutás feltétele az érettségi megszerzése, valamint az esetlegesen előírt egészségügyi, pályaalkalmassági, szakmai alkalmassági feltételek teljesítése.

Felsőfokú szakképzésre történő jelentkezéshez a felsőoktatási intézmény határozza meg, hogy a felvételi kérelem elfogadásához milyen érettségivizsga-eredmény és milyen középiskolai tanulmányi eredmény elérésére van szükség. A felsőfokú szakképzésre történő jelentkezés szakképesítés meglétéhez is köthető (szakmai előképzettség).

A felsőoktatási intézmény által indított felsőfokú szakképzés esetén a felsőfokú szakképzésről alapképzésbe vagy alapképzésről a felsőfokú szakképzésbe való átvétel rendjét a képzési programban kell meghatározni,

Nem utasítható el a felsőfokú szakképzésre történő felvétele annak, aki hallgatói szerződést kötött, feltéve, hogy az előírt pályaalkalmassági, egészségügyi és szakmai alkalmassági követelményeknek megfelelt, és teljesítette a jogszabályban meghatározott minimális felvételi feltételeket.

A felsőfokú szakképzésben - a szakmai és vizsgakövetelményben és a szakképzési programban meghatározott gyakorlati képzési követelmények szerint - a hallgató gyakorlati képzése gazdálkodó szervezetnél - a hallgató és a gazdálkodó szervezet között gyakorlati képzés céljából megkötött írásbeli hallgatói szerződés és együttműködési megállapodás alapján folyhat. A hallgatói szerződés megkötésére, az abból eredő jogokra és kötelezettségekre a szakképzésről szóló törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.

A felsőfokú szakképzésben részt vevő hallgató a szakképzésre vonatkozó jogszabályok szerint jogosult juttatásokra és kedvezményekre. A pénzbeli és természetbeni juttatásokat és a kedvezményeket a gyakorlati képzés szervezője köteles biztosítani. A szakképzésről szóló törvény tanulószerződésre vonatkozó rendelkezéseit - a felsőfokú szakképzés sajátosságainak figyelembevételével - alkalmazni kell a hallgatói szerződést kötött felsőfokú szakképzésben részt vevő hallgatóra is.

Az államilag támogatott képzés keretében a felsőfokú szakképzésben a gyakorlati képzéshez biztosított munkaruha, egyéni védőfelszerelés (védőruha) és tisztálkodási eszköz.

A felsőfokú szakképzésben részt vevő hallgató javára az, aki a gyakorlati képzést szervezi, köteles felelősségbiztosítást kötni.

A kreditrendszerű képzésben szabályozni kell a felsőfokú szakképzés során elsajátított ismeretek kötelező beszámításának, a részismeretek megszerzése érdekében folytatott képzés során elsajátított ismeretek, valamint a korábbi munkatapasztalatok beszámításának módját.

Szakirányú továbbtanulás esetén - kredit beszámítható, illetve krediteket feltétel nélkül be kell számítani.

A szakképzési program tartalmazza a megegyező tartalmú szakképzésben elsajátított ismeretek beszámításának lehetőségét, továbbá a felsőfokú szakképzésben szerzett krediteknek az azonos képzési területhez tartozó alapképzésbe való beszámítását. A beszámítható kreditek száma legalább harminc, legfeljebb hatvan lehet. A szakközépiskolában folyó felsőfokú szakképzésben kredit akkor szerezhető, ha a szakközépiskola felsőoktatási intézménnyel kötött megállapodás alapján szervez felsőfokú szakképzést.

A szakközépiskolában folyó felsőfokú szakképzésben kredit akkor szerezhető, ha a szakközépiskola felsőoktatási intézménnyel kötött megállapodás alapján szervez felsőfokú szakképzést.

A felsőfokú szakképzésre jelentkezők felsőoktatási intézmény hallgatói lesznek, de a szakképesítés megszerzését igazoló bizonyítványuk nem tanúsít FELSŐFOKÚ végzettségi szintet, továbbra is középfokú iskolai végzettséggel rendelkeznek. Ez sokan nem tudják. A felsőfokú szó megtéveszti az érettségiző tanulókat és szüleiket, azt hiszik, ha felsőoktatási intézményben hallgatói jogviszonyba kerülnek, akkor felsőfokú végzettséggel fognak rendelkezni. Amikor az FSZ hallgatók rájönnek erre, a tanév, illetve a képzési idő végére sokan lemorzsolódnak, vagy elveszítik kedvüket és megbuknak, ezért sokszor feloszlik a tanulócsoport.

Hátrányos megkülönböztetés a felsőoktatási intézményekben hallgatói jogviszonyba levő diákok és a szakközépiskolában megállapodás alapján tanulói jogviszonyban tanuló diákok között, pl.:

- A diákigazolvány háromszor annyiba kerül számukra, mint a középiskolák szakképzési évfolyamaira járó érettségizett társaiknak.

- Egy személy tizenkét féléven át folytathat a felsőoktatásban tanulmányokat államilag támogatott képzésben beleértve a felsőfokú szakképzést is, ezáltal a hallgató elveszíthet négy félévnyi állami támogatás lehetőséget az alap és mesterképzésben.

- Olyan speciális szakképesítések tanulására veszik fel őket, amelyeket a gazdálkodó szervezetek szűk köre ismer, ezért nehezen találnak maguknak munkahelyet.

- Hiányoznak a kötelező dokumentumok, ami alapján oktatni lehet, pl. a nem készülnek el a központi programok, a szakmai és vizsgakövetelmények.

- A felsőoktatási intézmények nem tudják biztosítani a szakképzés jogszabályokban előírt személyi és tárgyi feltételeket.

- Nem biztosítanak a hallgatók számára gyakorlati képzőhelyet a gazdálkodó szervezeteknél, ezért azok elesnek a hallgatói szerződés alapján járó pénzbeli és természetbeni juttatásoktól.

- Az FSZ a szakirányú felsőoktatási intézményekben kreditpontok formájában beszámítható a további tanulmányok során, de nem kötelező beszámítani.

- Legsúlyosabb diszkrimináció, hogy a felsőoktatási intézmények költségtérítést kérhetnek az FSZ hallgatóktól, amikor a közoktatásban tanuló fiatalok számára az első szakképesítés megszerzése ingyenes.

Véleményünk szerint az úgynevezett felsőfokú szakképzés jelenlegi rendszere sérti az egyenlő bánásmód elvét, ezáltal az Alkotmány 70/A paragrafusát, amikor a hallgatói jogviszonyban OKJ szakképesítésre felvett fiatalokat hátrányosan megkülönbözteti a szakközépiskolák szakképzési évfolyamain tanuló társaiktól. Paradigmaváltásra, diszkrimináció ellenes intézkedésekre a végzett FSZ tanulók, hallgatók helyzetének elemzésére (pályakövetésre) van szükség.

Ha jelentkező tanuló úgy gondolja, hogy rászán két évet arra, hogy felkészüljön az alapképzésbe való bekapcsolódásra, akkor előkészítő évfolyamoknak tekinti a felsőfokú szakképzésben eltöltött időt.

Gondolkozhat úgy is, hogy két év alatt felkészül a kötelező nyelvvizsgára, a tanult ismereteket beszámíthatják a későbbi tanulmányaiba, ráadásul kap egy szakképesítést igazoló bizonyítványt is.

Úgy néz ki, hogy a FSZ képzés nem a munkaerőpiacra, hanem a következő szinthez vezet.

A felsőfokú szakképesítések szinte 100 százaléka szellemi munkakör betöltésére jogosít, de a munkaerőpiacnak nincs szüksége erre a magasan kvalifikált rétegre. Nem találtunk olyan regisztrált betöltetlen állásokat, ahová felsőfokú szakképesítéssel keresnek munkaerőt.

A felsőfokú szakképzésből „papírral” kikerülő fiatalok egyre nagyobb arányban nem tudnak elhelyezkedni, munkanélküliként kezdik meg pályafutásukat, ezért hátrányos helyzetű munkavállalói csoportnak tekinthetők. A munkaadók különös „sztrájktörő” jellegű helyzetbe sodorják a végzett FSZ hallgatókat, amikor főiskolai vagy egyetemi oklevéllel rendelkező munkavállalók helyett jóval alacsonyabb bérért alkalmazzák őket, vagy kiszorítják munkahelyükről a középfokú szakképesítéssel rendelkező társaikat.

Ugyanakkor a felsőoktatási intézmények szerint az FSZ képzések illeszkednek a piaci követelményekhez, így a munkaadók szempontjából is keresett szakmák sajátíthatók el.

Elsődleges cél a normatíva megszerzése, legfeljebb lemorzsolódnak a diákok. .A felsőoktatási intézmények azért szorgalmazzák a felsőfokú szakképesítések indítását, mert az állam évente 12000 fős keretszámot állapít meg, ráadásul, ha nem használják fel a tervezett létszámkeretet az adott célra, akkor megnövelhetik az alapképzésbe felvehetők létszámát.