Szakképzésről Szülőknek - Magyarországi Szülők Országos Egyesületének szakképzési honlapja

Sérti az egyenlő bánásmód elvét, ha „nyelvvizsga papír” hiánya miatt nem adják ki gyermekeinknek a felsőoktatási végzettséget igazoló oklevelet

Diplomás segédmunkásokat termel a Magyar Felsőoktatási Rendszer, mivel a diplomához való eljutást jelentősen korlátozzák a nyelvvizsgához kötött követelmények.

Sikeres záróvizsga letétele után sem kaphat végzettségének megfelelő állást a hallgató, mert a felsőoktatási intézmény nem ad ki végzettséget és szakképzettséget igazoló oklevelét annak, aki nem tud bemutatni egy saját költségén megszerzett „C típusú” középfokú nyelvvizsga bizonyítványt.

Mehet a főiskolát, egyetemet sikeresen elvégzett fiatal segédmunkásnak vagy betanított munkásnak.

Nem hisszük, hogy ez volt a „Bolognai folyamat” célja, és nem preferálják ezt a gyakorlatot az OECD jelentések sem!

A diszkrimináció megszűntetése érdekében javasoljuk, hogy minden olyan fiatalnak, aki „nyelvvizsgapapír” hiánya miatt eddig nem kapta meg oklevelét, - sűrű bocsánatkérés mellett - azonnal küldjenek el lakcímére, vagy tartózkodási helyére egy olyan végzettséget és szakképzettséget bizonyító igazolást, amellyel el tudnak helyezkedni a munkaerőpiacon.

Etikátlannak tartjuk, hogy a felsőoktatási intézmények visszatartják a végzettséget és szakképzettséget igazoló oklevelet, amelynek kiadásához a hallgatónak be kell mutatnia azt az okiratot, amely igazolja, hogy alapképzésben középfokú, „C” típusú nyelvvizsgát tett, annak ellenére, hogy az intézmények nem készítették fel a hallgatókat nyelvvizsgára.

Véleményünk szerint a jogalkotó úgy akarta csökkenteni a felsőoktatási intézmények nyelvoktatással kapcsolatos költségeit, hogy jogi és adminisztratív úton gyakorol nyomást a hallgatókra, illetve a szülőkre, hogy saját költségükön szerezzenek általános nyelvvizsga bizonyítványt, valamelyik nyelviskolában különben nem kapják meg a munkába álláshoz szükséges oklevelüket.

Mutatja a fenti intézkedés adminisztratív jellegét, hogy a felsőoktatási intézmények többsége nem határozza meg, milyen nyelvből kell bemutatni nyelvvizsga bizonyítványt az oklevél kiadásához. A nyelvvizsga lehet finn, lehet román vagy valamelyik afrikai élő idegen nyelv, ezért álságos az a hivatkozás, hogy a nyelvvizsga bizonyítvány, később piacképesebb végzettséget jelent a hallgatónak.

Nem fogadható el az a hivatalos álláspont, hogy a munkahelyek úgy is megkövetelik a nyelvvizsga bizonyítványt.

Azokban a felsőoktatási intézményekben és munkahelyeken, ahol az adott szakma nyelvét követelik meg, úgysem kérik senkitől, hogy mutassa meg a C típusú „hottentotta” bizonyítványát. Vagy tud megfelelő szinten kommunikálni az igényelt nyelven vagy nem!

Természetesen mindenki tudja, milyen előnnyel jár valamelyik preferált nyelvből szerzett nyelvvizsga bizonyítvány a munkaerőpiacon, sőt még nyelvpótlékot is adnak érte, de ez a munkavállaló magánügye!

A nyelvi követelmények előírásait az a koncepció motiválja, hogy a felsőfokú végzettséggel rendelkezők idegen nyelvtudással is rendelkezzenek, amely elengedhetetlen a tanulmányok során az idegen nyelvű szakirodalom tanulmányozása szempontjából. Akkor miért nem bemeneti követelmény a nyelvvizsga bizonyítvány, és miért nem készítik fel a hallgatókat a szakmai nyelvvizsgára? Miért hárítják át a felelősséget a hallgatókra, a költségeket a szülőkre?

A főiskolai tanári és az egyetemi docensi munkakörben történő alkalmazás feltétele, hogy az érintett rendelkezzék doktori fokozattal, és alkalmas legyen a hallgatók, a doktori képzésben részt vevők, a tanársegédek tanulmányi, tudományos, illetve művészi munkájának vezetésére, valamint arra, hogy idegen nyelven előadást tartson.

Vizsgálni kell, hogy a főiskolai tanárok rendelkeznek-e olyan szintű nyelvi készséggel, hogy idegen nyelven oktassanak, fejleszteni tudják hallgatóik szaknyelvi ismereteit, és az idegen nyelvű szakirodalom tanulmányozásához megfelelő segítséget tudjanak nyújtani számukra.

Szülői és hallgatói panaszok alapján kezdeményezzük az Oktatási és Kulturális Minisztérium Felsőoktatási Szakállamtitkárságán, vizsgálják felül az intézményi nyelvi képzés rendszerét, és hozzanak intézkedést a hatékony felsőoktatási nyelvi képzés bevezetésére.

- Javasoljuk, hogy a szülők pénztárcáját megterhelő állami nyelvvizsgák helyett a felsőoktatási intézmények minden korlátozás nélkül fogadják el az idegen nyelv tárgyból tett kétszintű érettségi vizsga eredményét tartalmazó érettségi bizonyítványt bemeneti és kimeneti követelményként.

- Az oklevél kiadásának feltételeként nyelvvizsga meglétét csak akkor lehet előírni kimeneti követelményként, ha a felsőoktatási intézmény felkészíti a hallgatót a megfelelő nyelvvizsgára, és félévenként min. 3 kreditet biztosít hozzá.

- Javasoljuk, hogy a felsőoktatási intézmények az alaptevékenységükhöz igazodóan, biztosítsák idegen nyelven a szakterület műveléséhez szükséges szaknyelvi ismeretek oktatását, fejlesztését, és erről adjanak ki államilag elismert, szaknyelvi nyelvvizsga bizonyítványt.

A megkülönböztetés tilalma arra vonatkozik, hogy a jognak mindenkit egyenlőként (egyenlő méltóságú személyként) kell kezelnie, azaz az emberi méltóság alapjogán nem eshet csorba, azonos tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell a jogosultságok szempontjait meghatározni. (AB határozat)

„A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.”

1964. évi 11. törvényerejű rendelet az oktatásban alkalmazott megkülönböztetés elleni küzdelemről szóló egyezmény kihirdetéséről 3. Cikk szerint:

„A jelen egyezmény értelmében vett minden megkülönböztetés kiküszöbölése és megakadályozása érdekében a részes államok kötelezik magukat, hogy:

a) eltörölnek minden olyan törvényhozási és adminisztratív rendelkezést, és megszüntetnek minden olyan adminisztratív gyakorlatot, amely megkülönböztetést von maga után az oktatás terén;”

Jogszabály értelmében a sikeres záróvizsgát tett hallgatók közül csak az a hallgató kaphatja meg a felsőfokú végzettséget és szakképzettséget igazoló oklevelet, aki kimeneti követelményként bemutat egy középfokú nyelvvizsga bizonyítványt.

Súlyosan sérti az egyenlő bánásmód elvét az olyan intézkedés, amely indokolatlanul megkülönbözteti a hallgatókat egymástól az alábbiak alapján:

- Megkülönböztetés a hallgató anyagi helyzete alapján, amikor hátrányos helyzetbe kerülnek azok a hallgatók, akik nem tudják ki fizetni a ma már több tízezer ezer forintba kerülő nyelvtanfolyamokat.

- Megkülönböztetés a nyelv alapján, amikor a hallgatók egy csoportjának egy előre meghatározott nyelvből kell vizsgabizonyítványt szerezni, másoknak bármilyen nyelvből.

- Megkülönböztetés az előírt évfolyamok alapján, amikor az alapképzésben részt vevőknek a nyelvvizsgára való felkészülésre három év áll rendelkezésre, míg az osztatlan képzésben részt vevőknek öt-hat év.

- Megkülönböztetés a szakok száma alapján, amikor a kétszakos tanárképzésben a hallgatónak két idegen nyelvből kell nyelvvizsgát tennie ugyanannyi idő alatt, mint az egyszakosoknak egy nyelvből.

Számunkra egyértelmű, hogy a végzettséget igazoló diplomát visszatartó rendelkezés olyan esélyegyenlőséget rontó szabályozás, amelynek nincs tárgyilagos mérlegelés szerint ésszerű indoka.

Ha a megkülönböztetés - az Alkotmánybíróság által alkalmazott ismérvek szerint - „önkényes”, azaz „indokolatlan”, vagyis nincs ésszerű oka, akkor sérti az emberi méltósághoz való jogot, mert az ilyen esetben bizonyosan nem kezelték az érintetteket egyenlő méltóságú személyként, s nem értékelték mindegyikük szempontjait hasonló figyelemmel és méltányossággal. (AB határozat)

Amennyiben a fenti indoklásban foglaltakat is figyelembe véve a felsőoktatási szakállamtitkárság nem tesz lépéseket a megkülönböztető előírások módosítása érdekében, akkor az országos szülői egyesületek az Alkotmánybírósághoz fordulnak esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó alkotmányossági észrevétellel.

Diszkriminatív intézkedésnek tartjuk a többletpontok rendszerét is, amikor nem a tanuló szükségletei vagy képességei szerint jutalmazza jelentkezőket, hanem az anyagi- és egyéb lehetőségük szerint különbözteti meg a felvételre jelentkezőket egymástól.

Különösen kifogásolható a középszintű a C típusú nyelvvizsga bizonyítvány és azzal egyenértékű emeltszintű nyelvi érettségi (35 többletpont) és a felsőfokú nyelvvizsga (50 többletpont) közötti pont különbség, valamint a két nyelvvizsga alapján adott maximális pontszám megkülönböztető jellege.

Nem kell magyarázni, hogy az átlaghoz képest milyen különleges anyagi helyzetre van szükség, hogy valakinek felsőfokú nyelvvizsgája legyen.

A jogalkotónak az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdéséből fakadó kötelezettsége, hogy olyan szabályokat hozzon, amelyek nemcsak a jogegyenlőséget, hanem az esélyegyenlőséget is a lehető legnagyobb mértékben biztosítják.

Éppen azért, mert a felsőoktatási intézménybe való felvétel számos tényező együttes hatására dől el, a felvételi esélyek értelemszerűen nem lehetnek egyenlőek, ezért a jogalkotónak törekednie kell a felvételi esélyek kiegyenlítésére, és nem célszerű többletpontokkal jutalmazni azokat a jelentkezőket, akik anyagi vagy más helyzetük miatt előnyben vannak a többi jelentkezővel szemben.

Annak a jogalkotói célnak a nem kellően átgondolt szabályozása, hogy az emeltszintű nyelvi érettségire vállalkozókat és a közép és felsőfokú nyelvvizsgával rendelkező diákok egy csoportját többletpontokkal jutalmazzák ahhoz vezetett, hogy azoknak a felvételi esélye jelentős mértékben megnőtt, akik magántanárt tudtak fogadni, meg tudták fizetni a különböző nyelvtanfolyamok költségeit vagy olyan középiskolába jártak, ahol magas színvonalú nyelvi felkészítést folyt, esetleg születésüktől kétnyelvűek, vagy külföldön éltek.

A jogalkotó a jelen esetben olyan szabályokat alkotott, amelyek hátrányosan érinthetik a középiskolai tanulók azon csoportját, akiknek családja nem rendelkezik olyan anyagi eszközökkel, hogy meg tudja fizetni a magas nyelviskolai díjakat, vagy magántanárhoz járassa gyermekét, és nincs lehetősége olyan középiskolába járni, ahol minőségi nyelvoktatás folyik, ezért a többletpontok intézménye nagyban rontja ennek a tanulói körnek az esélyeit a felsőoktatásba való bekerülésre.

A jogalkotó a szabályozás megalkotásakor nem tett eleget az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdéséből fakadó azon kötelezettségének, hogy az esélyegyenlőtlenséget kiküszöbölő intézkedéseket hozzon, hanem ezzel ellentétben, olyan szabályokat alkotott, amelyek esélyegyenlőtlenségi helyzetet teremthetnek.

Amennyiben az indoklásban foglaltakat is figyelembe véve az oktatásirányítás nem tesz lépéseket a középszintű C típusú nyelvvizsga bizonyítvány és azzal egyenértékű emeltszintű nyelvi érettségi és a felsőfokú nyelvvizsga többletponttal történő jutalmazásának megszűntetésére, akkor az MSZOE az Alkotmánybírósághoz fordul esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó észrevétellel.