Elképzelhetetlen, hogy a két korosztály felkészültsége között olyan „drasztikus” különbség legyen, ahogy azt a vizsgaeredmények mutatják. Elképzelhetetlen hogy egy tanév alatt ennyit romlót a tanulók felkészültsége tanulási morálja. Beteges gondolatokat takar az a „szakmai vélemény”, hogy a korábbinál jóval alacsonyabb követelményszint az évek alatt a gyerekek ellustulásához vezetett.
Az elmúlt tanévben a „szakma” megállapította, hogy sokszor nevetségesen könnyű a középszintű vizsga, és a vizsgabizottság tagjai túl engedékenyek tanítványaikkal szemben. A „szakma” fellépésére az Oktatási Hivatal nyilvánvalóan nehezítette a feladatsorokat, a vizsgabizottságok pedig bekeményítettek, nehogy megint az a vád érje őket, hogy nem jártak el kellő szigorral a tanulók értékelésnél.
A feladatsorokat a „szakma” állítja elő, a vizsgabizottságokat a „szakma” képviselőiből állítják össze, a „szakma” készíti fel a tanulókat a vizsgára, a „szakma” állapította meg, hogy a feladatsorok nevetségesen könnyűek voltak az elmúlt évben, a „szakma” vádolja a gyermeket azzal, hogy ellustultak, de hol van a társadalmi kontroll?
Kérjük a „szakma” képviselőit ne beszéljenek össze-vissza az érettségi vizsgáról, ne hárítsák át a felelősséget a tanulókra, ne lépjenek fel tanulókkal szemben egységesen, hanem biztosítsák a kétszintű érettségivel kapcsolatos közoktatási szolgáltatásokat szülők és a tanulók igényei alapján és megfelelő színvonalon.
Javaslatok az érettségire készülő tanulók továbbtanulási esélyeinek növelése érdekében, ha az emelt szintű érettségi kötelező követelmény lesz 2013-tól
Diplomás segédmunkásokat "termel" a magyar felsőoktatás, mivel a diplomához való eljutást jelentősen korlátozzák a nyelvvizsgához kötött adminisztratív követelmények.
Sikeres záróvizsga letétele után sem kaphat végzettségének megfelelő állást a hallgató, mert a felsőoktatási intézmény nem ad ki végzettséget és szakképzettséget igazoló oklevelet annak, aki nem tud bemutatni egy saját költségén megszerzett „C1 típusú” (már B2)középfokú nyelvvizsga bizonyítványt, annak ellenére, hogy az intézmények nem készítették fel a hallgatókat nyelvvizsgára. Mehet a főiskolát, egyetemet sikeresen elvégzett fiatal segédmunkásnak vagy betanított munkásnak.
Nem hisszük, hogy ez volt a „Bolognai folyamat” célja, és nem szorgalmazzák ezt az adminisztratív gyakorlatot az OECD jelentések sem!
Az országos szülői egyesületek közérdekű bejelentéssel és javaslattal fordulnak Dr. Réthelyi Miklós miniszter úrhoz (Nemzeti Erőforrás Minisztérium), többek között:
A diszkrimináció megszűntetése érdekében javasoljuk, hogy minden olyan fiatalnak, aki „nyelvvizsgapapír” hiánya miatt eddig nem kapta meg oklevelét, azonnal küldjenek el lakcímére egy olyan végzettséget és szakképzettséget bizonyító - az oklevéllel egyenértékű- igazolást, amellyel el tudnak helyezkedni a munkaerőpiacon.
Vizsgálják felül az felsőoktatási intézményi nyelvi képzés rendszerét, és hozzanak intézkedést a hatékony nyelvi képzés és vizsgáztatás bevezetésére, - megfelelő kredit biztosításával - és csak utána írják elő kimeneti követelményként a nyelvvizsga bizonyítvány bemutatását
Jól jön a pénz a nyári szünetben munkát vállaló diákoknak, ha a munkaadók betartják a munkavállalókra vonatkozó a törvényi előírásokat.
Sok fiatal pórul járhat, ha nem köt írásos szerződést a munkáltatóval, mert munkaszerződés vagy egyéb megállapodás hiányában előfordulhat, hogy kevesebb bért vagy egy fillért sem kapnak az elvégzett munka után. Bérvita esetében az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelősséghez (a továbbiakban: „OMMF”) panasszal lehet fordulni.
A tanköteles munkavállaló gyermekek helyzete
A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény értelmében munkaviszonyt létesíthet a 15 életévét betöltött, általános iskolában, szakiskolában, középiskolában nappali rendszerű képzés keretében tanulmányokat folytató tanuló az iskolai szünet alatt. A tizenhat éven aluli fiatal munkavállaló munkaviszony létesítéséhez a szülők hozzájárulása is szükséges.
Ezen túlmenően a foglalkoztatás során a munka törvénykönyvének a fiatal munkavállalók foglalkoztatására vonatkozó szabályait is alkalmazni kell.
Véget ért a tanév, az iskolás tanulók számára megkezdődött a nyári szünet, de az óvodákban egyáltalán nincs nyári szünet (őszi, téli, tavaszi szünet sincs). Az óvodákat a munkába járó szülők igénye szerint egész évben folyamatosan nyitva kell tartani!
Az iskolai alkalmazottakra nem vonatkozik a „nyári szünet”. A pedagógusok számára a június 15-től szeptember 1-ig tartó időszak tanításnélküli munkanapnak számít. A költségvetési törvény szerint az állami hozzájárulás 251 munkanapra szól, tehát az óvodák és az iskolák nyitvatartási ideje is minimum 251 nap.
A helyi önkormányzatoknak szeptember 1-től, a következő év augusztus 31-ig - tehát nyáron is - biztosítani kell a munkavállaló szülők számára gyermekük napközbeni felügyeletét, nevelését, foglalkoztatását, étkeztetését.
Az önkormányzatok költségvetésében, megtakarítás címén egyre kevesebb összeg szerepel a diáküdültetésre, napközis táborokra, a gyermekek napközbeni ellátására. Áthárítják a tanulók kötelező felügyeletének költségeit a szülőkre, fizessék ki a heti 50-100 ezer forintos „magántáborok” költségeit, ha biztonságban akarják látni gyermeküket egy-két hétig.
Több százezer „kulcsos gyermek” cselleng az utcákon a nyári szünetben, mert szüleik dolgoznak, nincsenek olyan rokonok, nagymamák, szomszédok, akik vigyáznának rájuk. Növekszik a gyermekbalesetek száma, sok gyermek ráadásul éhezik is. (Tragikus módon emelkedik ilyenkor az „eltűnt” gyermekek száma is.)
Sérti az Európai Unió szociális és foglalkoztatáspolitikája által prioritásként kezelt, a család és a munkahely összeegyeztetését segítő ellátások fejlesztésére irányuló törekvést, ha napokra, hetekre, hónapokra bezárják az óvodákat, iskolákat.
A közoktatási, a gyermekvédelmi és a foglalkoztatással kapcsolatos intézkedéseket össze kell hangolni, hogy a munkavállaló szülők, nyugodtan tudjanak dolgozni, ne idegeskedjenek gyermekük elhelyezése miatt, ne kelljen ütközniük munkaadóikkal – kockáztatva állásukat -, mert a napközbeni ellátás keretében biztosított szolgáltatások időtartama nem a szülők munkarendjéhez igazodik.
Megtorlás jellegű büntetést kaphat a szülő, ha gyermeke tíz napnál többet mulaszt egy tanévben igazolatlanul. De ki mondja meg, hogy mi az igazolatlan óra? Nincs jogi garancia arra, hogy az iskola vagy az önkormányzat nem manipulálja az igazolatlan órák számát.
A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvénynek, valamint a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvénynek a tankötelezettség teljesítésével összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat (T/21.) (Kósa Lajos (Fidesz) és Soltész Miklós (KDNP) képviselők önálló indítványa) szerint:
Új 15. §
„Ha a tanköteles gyermek, a közoktatási intézmény, kötelező tanórai foglalkozásai tekintetében igazolatlanul mulaszt, a közoktatási intézmény igazgatójának jelzése alapján, a gyermek lakó- vagy tartózkodási helye szerint illetékes önkormányzat jegyzője gyámhatóságként eljárva
b) az adott tanévben igazolatlanul mulasztott ötvenedik kötelező tanórai foglalkozás után – amennyiben a védelembevétel még nem áll fenn – elrendeli, a gyermek védelembe vételét , továbbá a gyermekre tekintettel járó iskoláztatási támogatás teljes összegének hat hónapra időtartamra természetbeni formában történő nyújtását”
Megjegyzés:
- Igazgató helyett „vezetőt” kell írni, mert nem minden közoktatási intézmény élén áll igazgató.
- Törvény értelmében, a gyermek abban az évben, amelyben az ötödik életévét betölti, a nevelési év kezdő napjától napi négy órát köteles óvodai nevelésben részt venni. A kötelező óvodába járás esetén az igazolatlan mulasztást miért nem szankcionálja a tervezet?
A gyermekeik iskoláztatását veszélyeztető hanyag szülőkkel szemben valóban fel kell lépni, de ki kell kerülni az iskola és az önkormányzatok által jelenlegi alkalmazott koncepciós eljárásokat, amihez pontosítani kell a törvényi meghatározásokat.
Sértegetik az érettségizett fiatalokat, hogy rosszabb átlageredményt produkáltak, mint az előző évben vizsgázók. Az Oktatási Hivatal manipulálja a feladatsorokat?
Elképzelhetetlen, hogy a két korosztály felkészültsége között olyan „drasztikus” különbség legyen, ahogy azt a vizsgaeredmények mutatják. Elképzelhetetlen hogy egy tanév alatt ennyit romlót a tanulók felkészültsége tanulási morálja. Beteges gondolatokat takar az a „szakmai vélemény”, hogy a korábbinál jóval alacsonyabb követelményszint az évek alatt a gyerekek ellustulásához vezetett.
Az elmúlt tanévben a „szakma” megállapította, hogy sokszor nevetségesen könnyű a középszintű vizsga, és a vizsgabizottság tagjai túl engedékenyek tanítványaikkal szemben. A „szakma” fellépésére az Oktatási Hivatal nyilvánvalóan nehezítette a feladatsorokat, a vizsgabizottságok pedig bekeményítettek, nehogy megint az a vád érje őket, hogy nem jártak el kellő szigorral a tanulók értékelésnél.
A feladatsorokat a „szakma” állítja elő, a vizsgabizottságokat a „szakma” képviselőiből állítják össze, a „szakma” készíti fel a tanulókat a vizsgára, a „szakma” állapította meg, hogy a feladatsorok nevetségesen könnyűek voltak az elmúlt évben, a „szakma” vádolja a gyermeket azzal, hogy ellustultak, de hol van a társadalmi kontroll?
Kérjük a „szakma” képviselőit ne beszéljenek össze-vissza az érettségi vizsgáról, ne hárítsák át a felelősséget a tanulókra, ne lépjenek fel tanulókkal szemben egységesen, hanem biztosítsák a kétszintű érettségivel kapcsolatos közoktatási szolgáltatásokat szülők és a tanulók igényei alapján és megfelelő színvonalon.
Javaslatok az érettségire készülő tanulók továbbtanulási esélyeinek növelése érdekében, ha az emelt szintű érettségi kötelező követelmény lesz 2013-tól
A parlament nemrégen elfogadta azt a törvénymódosítást, amely szerint a Kormány rendeletben fogja meghatározni, hogy a felsőoktatási intézményekbe történő felvételhez az egyes alapszakok esetében az érettségi vizsga mely vizsgatárgyából kell emeltszintű vizsgát tenni.
Az új rendelkezésekéretelmében megszűnik a diszkriminatív jellegű többlet pontok rendszere, nem kell külön jutalmazni azt a tanuló, aki emeltszíntű érettségi vizsgát tes hiszen minden jelentkező számára kötelező lesz.
Az országos szülői egyesületek támogatták a kétszintű érettségi bevezetését anno, abban a reményben, hogy a középfokú érettségi követelménye lesz a nemzeti minimum, az emeltszintű érettségi vizsgakövetelmény pedig az optimális követelmény, amely kiváltja a felsőoktatási intézmények felvételi vizsgáját is. Ezzel a koncepcióval szemben menve eddig a felsőoktatási intézmények határozták meg, hogy megkövetelik-e az emeltszintű érettségi vizsgát a hozzájuk jelentkezőktől vagy megelégszenek a középfokú érettségivel.
Az új rendelkezés bevezetéséhez javasoljuk az alábbiakat:Felül kell vizsgálni az érettségi vizsgakövetelményeket, és a középiskolai tananyagból ki kell hagyni azokat a részeket, amelyeknek tanítása a felsőoktatási intézmények feladata lenne. A felsőoktatási felvételi eljárás megelőzően négy évvel korábban kell nyilvánosságra hozni, milyen tárgyból kell emeltszintű vizsga az adott alapszakon.
Ugyanakkor ki kell egészíteni azokat az alapismereteket, amelyekre a felsőoktatási tanulmányokhoz elengedhetetlenül szükségesek, fejleszteni kell a tanulók tanulási készségeit, növelni kell a teherbíró képességüket, hogy helyt tudjanak állni a felsőoktatási követelményeknek.
A kötelező érettségi vizsgák számát ötről háromra kell csökkenteni úgy, hogy egy kötelező idegen nyelvi vizsga és kettő szabadon választható kötelező vizsga legyen, így a tanuló azt az érettségi vizsgatárgyat tudja választani, amit majd a kormányrendelet előír azon az alapszakon, ahová a tanuló jelentkezni akar.
Egyértelmű, hogy ez a javaslat kifogja a szelet a tantárgyi lobbik versengésének vitorláiból, hogy melyik tantárgy legyen kötelező érettségi tantárgy. Az lesz a kötelező érettségi tantárgy, amit tanuló választ. Ha a tanuló több alapszakra jelentkezik, akkor lehet, hogy öt-hat tárgyból is emeltszintű vizsgát kell tennie, ha meg akar felelni az előírásoknak.
A jelenlegi szabályok és a törvénymódosítás szerint is, a felvételi eljárás előtt csak két évvel korábban kell nyilvánosságra hozni, melyik vizsgatárgyból kell emelt szintű vizsgát teljesíteni. Kettő helyett a négy év a helyes megoldás, hogy a középiskola kilencedik évfolyamára jelentkező általános iskolát befejező tanulók eleve olyan középiskolát tudjanak választani, amely az választott szakra előírt tárgyból készíti fel őket. Ha csak a tizenegyedik évfolyamon tudja meg a tanuló, hogy milyen emelt szintű vizsga lesz a követelmény, akkor lehet, hogy iskolát kell váltania, hogy hozzá jusson a felkészítéshez.
Sjtószóvivő: Keszei Sándor (06-30/433-8754) vagy (06-1/201-6615)
Sokba kerül az államnak és a szülőknek, ha 3-5-6 év kemény tanulás után felsőfokú végzettség nélkül kerül ki a felsőoktatásból a fiatalok egy része, mert nincs középfokú nyelvvizsgájuk.
Diplomás segédmunkásokat "termel" a magyar felsőoktatás, mivel a diplomához való eljutást jelentősen korlátozzák a nyelvvizsgához kötött adminisztratív követelmények.
Sikeres záróvizsga letétele után sem kaphat végzettségének megfelelő állást a hallgató, mert a felsőoktatási intézmény nem ad ki végzettséget és szakképzettséget igazoló oklevelet annak, aki nem tud bemutatni egy saját költségén megszerzett „C1 típusú” (már B2)középfokú nyelvvizsga bizonyítványt, annak ellenére, hogy az intézmények nem készítették fel a hallgatókat nyelvvizsgára. Mehet a főiskolát, egyetemet sikeresen elvégzett fiatal segédmunkásnak vagy betanított munkásnak.
Nem hisszük, hogy ez volt a „Bolognai folyamat” célja, és nem szorgalmazzák ezt az adminisztratív gyakorlatot az OECD jelentések sem!
Az országos szülői egyesületek közérdekű bejelentéssel és javaslattal fordulnak Dr. Réthelyi Miklós miniszter úrhoz (Nemzeti Erőforrás Minisztérium), többek között:
A diszkrimináció megszűntetése érdekében javasoljuk, hogy minden olyan fiatalnak, aki „nyelvvizsgapapír” hiánya miatt eddig nem kapta meg oklevelét, azonnal küldjenek el lakcímére egy olyan végzettséget és szakképzettséget bizonyító - az oklevéllel egyenértékű- igazolást, amellyel el tudnak helyezkedni a munkaerőpiacon.
Vizsgálják felül az felsőoktatási intézményi nyelvi képzés rendszerét, és hozzanak intézkedést a hatékony nyelvi képzés és vizsgáztatás bevezetésére, - megfelelő kredit biztosításával - és csak utána írják elő kimeneti követelményként a nyelvvizsga bizonyítvány bemutatását
Véleményünk szerint a jogalkotó úgy akarta csökkenteni a felsőoktatási intézmények nyelvoktatással kapcsolatos költségeit, hogy jogi és adminisztratív úton gyakorol nyomást a jövedelem nélküli hallgatókra, illetve a szülőkre, hogy saját költségükön szerezzenek általános nyelvvizsga bizonyítványt, valamelyik nyelviskolában különben nem kapják meg a munkába álláshoz szükséges oklevelüket.
Az alap- és mesterképzési szakok képzési és kimeneti követelményeiről szóló 15/2006. (IV. 3.) OM rendelet szerint az alapképzési szakok többségnél az alábbi rendelkezés található:
"10. Nyelvi követelmények:
Az alapfokozat megszerzéséhez egy élő idegen nyelvből államilag elismert középfokú C típusú nyelvvizsga vagy azzal egyenértékű érettségi bizonyítvány, illetve oklevél szükséges."
Mutatja a fenti intézkedés adminisztratív jellegét, hogy a felsőoktatási intézmények többsége nem határozza meg, milyen nyelvből kell bemutatni nyelvvizsga bizonyítványt az oklevél kiadásához.A nyelvvizsga lehet finn, lehet román vagy valamelyik afrikai élő idegen nyelv, ezért álságos az a hivatkozás, hogy a nyelvvizsga bizonyítvány, később piacképesebb végzettséget jelent a hallgatónak. Ráadásul már nincs C típusú középfokú nyelvvizsga, már régen B2 az elnevezése.
Nem fogadható el az a hivatalos álláspont, hogy a munkahelyek úgy is megkövetelik a nyelvvizsga bizonyítványt.
Azokban a felsőoktatási intézményekben és munkahelyeken, ahol az adott szakma nyelvét követelik meg, úgysem kérik senkitől, hogy mutassa meg a C típusú „hottentotta” nyelvvizsgabizonyítványát. Vagy tud megfelelő szinten kommunikálni az igényelt idegennyelven vagy nem!
Természetesen mindenki tudja, milyen előnnyel jár valamelyik preferált nyelvből szerzett nyelvvizsga bizonyítvány a munkaerőpiacon, sőt még nyelvpótlékot is adnak érte, de ez a munkavállaló magánügye!
A nyelvi követelmények előírásait az a koncepció motiválja, hogy a felsőfokú végzettséggel rendelkezők idegen nyelvtudással is rendelkezzenek, amely elengedhetetlen a tanulmányok során az idegen nyelvű szakirodalom tanulmányozása szempontjából. Akkor miért nem bemeneti követelmény a nyelvvizsga bizonyítvány, és miért nem készítik fel a hallgatókat a szakmai nyelvvizsgára? Miért hárítják át a felelősséget a hallgatókra, a költségeket a szülőkre?
Minek az idegen nyelv érettségi vizsga?
A Nemzeti alaptanterv szerint: „Az élő idegen nyelvet a közoktatásban részt vevő minden diáknak kötelező tanulnia a negyedik évfolyamtól a tankötelezettség végéig.” Heti két-három nyelvórával és tanévenként 36 héttel számolva, kilenc tanévév alatt a tanulók számára 648-972 nyelvórát finanszíroz az állam.
A sikeresen letett kötelező idegen nyelv érettségi vizsga egyértelműen bizonyítja, hogy a tanulók egyéni nyelvtudásának szintje megfelel az előírt követelményeknek, és az adófizetők pénze nem veszett kárba. Ha az oktatáspolitika adminisztratív eszközökkel akar nyomást gyakorolni a felsőoktatási hallgatók nyelvi felkészültségének fokozására, akkor lealacsonyítja a közoktatás teljesítményét, megcáfolja kötelező nyelvi érettségi létjogosultságát és leértékeli az érettségizett tanulók teljesítményét.
Szülői és hallgatói panaszok alapján kezdeményezzük az Nemzeti Erőforrás Minisztérium felsőoktatási helyettes államtitkárságán, vizsgálják felül az intézményi nyelvi képzés rendszerét, és hozzanak intézkedést a hatékony felsőoktatási nyelvoktatás bevezetésére.
MSZOE javaslatok
Javasoljuk, hogy a szülők pénztárcáját megterhelő állami nyelvvizsgák helyett a felsőoktatási intézmények minden korlátozás nélkül fogadják el az idegen nyelv tárgyból tett kétszintű érettségi vizsga eredményét tartalmazó érettségi bizonyítványt bemeneti és kimeneti követelményként.
Az oklevél (diploma) kiadásának feltételeként nyelvvizsga meglétét csak akkor lehet előírni kimeneti követelményként, ha a felsőoktatási intézmény felkészíti a hallgatót a megfelelő nyelvvizsgára, és félévenként min. 3 kreditet biztosít hozzá.
Javasoljuk, hogy a felsőoktatási intézmények az alaptevékenységükhöz igazodóan, biztosítsák idegen nyelven a szakterület műveléséhez szükséges szaknyelvi ismeretek oktatását, fejlesztését, és erről adjanak ki államilag elismert, szaknyelvi nyelvvizsga bizonyítványt.
A diszkrimináció megszűntetése érdekében javasoljuk, hogy minden olyan fiatalnak, aki „nyelvvizsgapapír” hiánya miatt eddig nem kapta meg oklevelét, - sűrű bocsánatkérés mellett - azonnal küldjenek el lakcímére, vagy tartózkodási helyére egy olyan oklevéllel egyenértékű, végzettséget és szakképzettséget bizonyító igazolást, amellyel el tudnak helyezkedni a munkaerőpiacon.
Bizonyítványok visszatartása a közoktatási intézményekben is!
Általános gyakorlat, hogy az iskolák visszatartják a tanuló bizonyítványát, ha a valamilyen fizetési hátraléka van (pl. könyvtári kölcsönzési díj, osztálypénz elmaradás, étkezési térítési díj hátralék), pedig a közoktatási törvény hatályos végrehajtási rendelete (11/1994. MKM rendelet) egyértelműen előírja: „A tanuló bizonyítványának kiadását az iskola semmilyen indokkal nem tagadhatja meg."
A bizonyítvány visszatartása olyan jogszabálysértő cselekedet az iskolák részéről, amely minden képzeletet felülmúló visszáság a közoktatásban.
Senki sem védi meg a tanulókat és a hallgatókat a jogsértő magatartástól és az emberi méltóságot sértő önkényes intézkedésektől?
A hallgatók emberi méltóságnak sérelme
(Diszkrimináció)
A megkülönböztetés tilalma arra vonatkozik, hogy a jognak mindenkit egyenlőként (egyenlő méltóságú személyként) kell kezelnie, azaz az emberi méltóság alapjogán nem eshet csorba, azonos tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell a jogosultságok szempontjait meghatározni.
Az Alkotmány 70. § (1) bekezdés szerint:
„A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.”
1964. évi 11. törvényerejű rendelet az oktatásban alkalmazott megkülönböztetés elleni küzdelemről szóló egyezmény kihirdetéséről 3. Cikk szerint:
„A jelen egyezmény értelmében vett minden megkülönböztetés kiküszöbölése és megakadályozása érdekében a részes államok kötelezik magukat, hogy:
a) eltörölnek minden olyan törvényhozási és adminisztratív rendelkezést, és megszüntetnek minden olyan adminisztratív gyakorlatot, amely megkülönböztetést von maga után az oktatás terén;”
2003. évi CXXV. törvény
az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról
Oktatás és képzés
„27. § (2) Az egyenlő bánásmód követelményét az (1) bekezdésben meghatározott oktatással összefüggésben érvényesíteni kell különösen
g) az oktatásban megszerezhető tanúsítványok, bizonyítványok, oklevelek kiadása során”
Jogszabály értelmében a sikeres záróvizsgát tett hallgatók közül csak az a hallgató kaphatja meg a felsőfokú végzettséget és szakképzettséget igazoló oklevelet, aki kimeneti követelményként bemutat egy középfokú nyelvvizsga bizonyítványt.
A "szakma" azzal érvel, hogy a hallgatók már a jelentkezésük előtt is tudták, milyen követelményeket támaszt velük szemben a választott felsőoktatási intézmény.Ez igaz, a bibi csak ott van, hogy - véleményünk szerint - maga a követelmény az alkotmánysértő.
Súlyosan sérti az egyenlő bánásmód elvét az olyan intézkedés, amely indokolatlanul megkülönbözteti a hallgatókat egymástól az alábbiak alapján:
Megkülönböztetés a hallgató anyagi helyzete alapján, amikor hátrányos helyzetbe kerülnek azok a hallgatók, akik nem tudják ki fizetni a ma már több tízezer ezer forintba kerülő nyelvtanfolyamokat.
Megkülönböztetés a nyelv alapján, amikor a hallgatók egy csoportjának egy előre meghatározott nyelvből kell vizsgabizonyítványt szerezni, másoknak bármilyen nyelvből.
Megkülönböztetés az előírt évfolyamok alapján, amikor az alapképzésben részt vevőknek a nyelvvizsgára való felkészülésre három év áll rendelkezésre, míg az osztatlan képzésben részt vevőknek öt-hat év.
Megkülönböztetés a szakok száma alapján, amikor, pl a kétszakos tanárképzésben a hallgatóknak két nyelvből kell nyelvvizsgát tennie ugyanannyi idő alatt, mint az egyszakosoknak egy nyelvből.
Megkülönböztetés a nyelvvizga után járó többletpontok alapján.
Számunkra egyértelmű, hogy a végzettséget igazoló diplomát visszatartó rendelkezés olyan esélyegyenlőséget rontó szabályozás, amelynek nincsenek tárgyilagos mérlegelés szerint ésszerű indokai.
Ha a megkülönböztetés - az Alkotmánybíróság által alkalmazott ismérvek szerint - „önkényes”, azaz „indokolatlan”, vagyis nincs ésszerű oka, akkor sérti az emberi méltósághoz való jogot, mert az ilyen esetben bizonyosan nem kezelték az érintetteket egyenlő méltóságú személyként, s nem értékelték mindegyikük szempontjait hasonló figyelemmel és méltányossággal.
Amennyiben az indoklásban foglaltakat is figyelembe véve a felsőoktatási szakállamtitkárság nem tesz lépéseket a végzettséget és szakképzettséget igazoló oklevéllel egyenértékű dokumentum kiadása érdekében, akkor az országos szülői egyesületek az Alkotmánybírósághoz fordulnak esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó alkotmányossági észrevétellel.
Sajtószóvivő: Keszei Sándor (06-30/433-8754 vagy 1-787-7852)
A nyelvvizsga akcióban részt vevő országos szülői egyesületek:
Szülők Egyesülete a Gyermekekért közhasznú szervezet
Szülők a Hallássérült Gyermekekért Egyesület
Fővárosi Szülők Országos Egyesülete
Szülői Szervezetek Országos Egyeztető Fóruma
Magyarországi Szülők Országos Egyesülete
Álláspontunk szerint a sikeres záróvizsgát tett hallgatók végzettséget és szakképzettséget bizonyító oklevelét semilyen indokkal sem lehet visszatartani!
Diákmunka vagy gyermekmunka? Egyenlő munkáért egyenlő bér vagy kizsákmányolás? Csak 15 év felett lehet tanköteles tanulókat foglalkoztatni!
Jól jön a pénz a nyári szünetben munkát vállaló diákoknak, ha a munkaadók betartják a munkavállalókra vonatkozó a törvényi előírásokat.
Sok fiatal pórul járhat, ha nem köt írásos szerződést a munkáltatóval, mert munkaszerződés vagy egyéb megállapodás hiányában előfordulhat, hogy kevesebb bért vagy egy fillért sem kapnak az elvégzett munka után. Bérvita esetében az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelősséghez (a továbbiakban: „OMMF”) panasszal lehet fordulni.
A tanköteles munkavállaló gyermekek helyzete
A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény értelmében munkaviszonyt létesíthet a 15 életévét betöltött, általános iskolában, szakiskolában, középiskolában nappali rendszerű képzés keretében tanulmányokat folytató tanuló az iskolai szünet alatt. A tizenhat éven aluli fiatal munkavállaló munkaviszony létesítéséhez a szülők hozzájárulása is szükséges.
Ezen túlmenően a foglalkoztatás során a munka törvénykönyvének a fiatal munkavállalók foglalkoztatására vonatkozó szabályait is alkalmazni kell.
Fiatal munkavállalók védelme
A munkaviszony szempontjából fiatal munkavállaló az, aki tizennyolcadik életévét még nem töltötte be. A fiatal munkavállaló munkaideje legfeljebb napi nyolc óra, illetve heti negyven óra lehet. Ha a fiatal munkavállaló napi munkaideje a négy és fél órát meghaladja, részére legalább harminc perc munkaközi szünetet kell biztosítani.A fiatal munkavállaló éjszakai munkára, rendkívüli munkavégzésre, valamint ügyeletre, illetve készenlétre nem vehető igénybe, stb.
A fiatal munkavállalók védelmébe hozott intézkedések betartását az „OMMF” vizsgálja.
Nemzetközi egyezményeket sért a Munkatörvénykönyve
Ki védi meg a gyermekeket* a kizsákmányolás ellen, ha a 16 életévét betöltött tanköteles tanuló a szülői beleegyezése nélkül is létesíthet munkaviszonyt.
A Munka törvénykönyve szerint ugyanis a 16 éven felüli korlátozottan cselekvőképes, tanköteles gyermek szüleit (törvényes képviselőit), nem kell megkérdezni mielőtt gyermekük munkát vállalna.
Súlyos mulasztása a törvényalkotónak, amikor nem veszi figyelembe a 18 éves korig tartó tankötelezettséget, és felmenti a korlátozottan cselekvőképes** tanulókat a „szülői felügyelet” alól.
A tanköteles szakmunkástanulók megkülönböztetése a nyári szünetben!
Nagyon jól jön a nyári pihenés vagy a nyári kereset a diákoknak, de a szakképzésben tanuló fiataloknak a nyári szünetben is gyakorlati képzésben kell részt venniük tanulószerződés alapján a minimálbér 20-50 százalékának megfelelő juttatásért vagy együttműködési megállapodás alapján akár ingyenesen. Az Egyezmény 7. cikk szerint az részes államok: „5. elismerik a fiatal dolgozók és ipari tanulók jogát a méltányos bérhez vagy egyéb megfelelő juttatásra”;
A tanuló gyakorlati képzés keretében csak a gyakorlati képzés programjában meghatározott feladat ellátására kötelezhető és csak egészséges, biztonságos körülmények között foglalkoztatható.
Amennyiben a nyári összefüggő szakmai gyakorlaton nem a szakképző iskola szakmai programjában meghatározott elméleti képzéshez igazítva folytatják a gyakorlati képzőhelyen akkor a tanulóknak ugyanolyan bért és más juttatást kell biztosítani, mint a felnőtt munkavállalóknak.
A kiskorú tanköteles szakiskolai tanulók gazdasági kizsákmányolását jelenti az egyenlő munkáért egyenlő bér elvének megsértése, ha a tanuló juttatását nem egészítik ki a szakmai programon kívülimunkavégzésért járó munkabérrel. Jogszabályban kell rögzíteni a szakképzésben tanulók jogát a méltányos bérhez, és megfelelő juttatásokra, ha nyereséggel járó termelőmunkát végeznek gyakorlati képzésük során.
Szülői nézőpontból súlyos megkülönböztetésnek tartjuk, hogy a szakiskolai tanulónak nyári összefüggő szakmai gyakorlaton kell részt venni, amikor középiskolába járó társaik élvezik a nyári pihenést, szórakozást. Érthetetlen ez a diszkrimináció, hiszen szorgalmi időben is lehet összefüggő szakmai gyakorlatot tartani, ha egyáltalán szükséges.
Jogorvoslati lehetőség
A tanuló a gyakorlati képzéssel kapcsolatos igényeinek érvényesítése érdekében - a munkaügyi jogvitára vonatkozó rendelkezések szerint (Mt. 199-202. §) - jogvitát kezdeményezhet.
A munkaszerződés
A munkavégzés alapjául szolgáló szerződés típusának megválasztása nem irányulhat a munkavállaló jogos érdekeinek védelmét biztosító rendelkezések érvényesülésének korlátozására, illetve csorbítására.
A munkaszerződésben a felek bármely kérdésben megállapodhatnak. A munkaszerződés jogszabállyal, illetve kollektív szerződéssel ellentétben nem állhat, kivéve, ha a munkavállalóra kedvezőbb feltételt állapít meg.
A feleknek a munkaszerződésben meg kell állapodniuk a munkavállaló személyi alapbérében, munkakörében, illetve munkavégzési helyében.
A munkaszerződés megkötésével egyidejűleg a munkáltató a munkavállalót tájékoztatja
a) az irányadó munkarendről,
b) a munkabér egyéb elemeiről,
c) a bérfizetés napjáról,
d) a munkába lépés napjáról,
e) a rendes szabadság mértékének számítási módjáról és kiadásának, illetve
f) a munkáltatóra és a munkavállalóra irányadó felmondási idő megállapításának szabályairól,
g) arról, hogy a munkáltató kollektív szerződés hatálya alá tartozik-e, valamint
h) a munkáltatónál képviselettel rendelkező szakszervezet megnevezéséről, illetőleg arról, hogy a munkáltatónál működik-e üzemi tanács (központi üzemi tanács, üzemi megbízott).
A munkáltató az előírt tájékoztatást legkésőbb a munkaszerződés megkötésétől számított harminc napon belül írásban is köteles a munkavállaló részére átadni.
Definíciók:
*Nemzetközi egyezmény vonatkozásában és a magyar törvények szerint gyermek az a személy, aki 18 életévét nem töltötte be, kivéve ha a reá alkalmazandó jogszabályok értelmében nagykorúságát már korábban eléri.
Kiskorú az a gyermek, aki még nem töltötte be a 18 életévét
Cselekvőképtelen az a kiskorú, aki a 14 életévét nem töltötte be. Nevében mindig a törvényes képviselője jár el.
**Korlátozottan cselekvőképes az a kiskorú, aki a tizennegyedik életévét már betöltötte. A korlátozottan cselekvőképes kiskorú nyilatkozatának érvényességéhez törvényes képviselőjének beleegyezése vagy utólagos jóváhagyása szükséges, azonban nem minden esetben.
Cselekvőképes minden nagykorú, feltéve, hogy a cselekvőképességét a törvény nem korlátozza, vagy nem zárja ki. Hazánkban (valamint az Európai Unió többi államában és világszerte sok más országban) nagykorú az, aki a 18. életévét már betöltötte.
Sajtószóvivő: Keszei Sándor (06-30/433-8754) és Simonné Toldi Ágnes (06-30/550-2253)
Az iskolába járó tanulók napközbeni ellátása önkormányzati feladat nyári iskolai szünetben is. Az óvodákban nincs nyári szünet!
Véget ért a tanév, az iskolás tanulók számára megkezdődött a nyári szünet, de az óvodákban egyáltalán nincs nyári szünet (őszi, téli, tavaszi szünet sincs). Az óvodákat a munkába járó szülők igénye szerint egész évben folyamatosan nyitva kell tartani!
Az iskolai alkalmazottakra nem vonatkozik a „nyári szünet”. A pedagógusok számára a június 15-től szeptember 1-ig tartó időszak tanításnélküli munkanapnak számít. A költségvetési törvény szerint az állami hozzájárulás 251 munkanapra szól, tehát az óvodák és az iskolák nyitvatartási ideje is minimum 251 nap.
A helyi önkormányzatoknak szeptember 1-től, a következő év augusztus 31-ig - tehát nyáron is - biztosítani kell a munkavállaló szülők számára gyermekük napközbeni felügyeletét, nevelését, foglalkoztatását, étkeztetését.
Az önkormányzatok költségvetésében, megtakarítás címén egyre kevesebb összeg szerepel a diáküdültetésre, napközis táborokra, a gyermekek napközbeni ellátására. Áthárítják a tanulók kötelező felügyeletének költségeit a szülőkre, fizessék ki a heti 50-100 ezer forintos „magántáborok” költségeit, ha biztonságban akarják látni gyermeküket egy-két hétig.
Több százezer „kulcsos gyermek” cselleng az utcákon a nyári szünetben, mert szüleik dolgoznak, nincsenek olyan rokonok, nagymamák, szomszédok, akik vigyáznának rájuk. Növekszik a gyermekbalesetek száma, sok gyermek ráadásul éhezik is. (Tragikus módon emelkedik ilyenkor az „eltűnt” gyermekek száma is.)
Sérti az Európai Unió szociális és foglalkoztatáspolitikája által prioritásként kezelt, a család és a munkahely összeegyeztetését segítő ellátások fejlesztésére irányuló törekvést, ha napokra, hetekre, hónapokra bezárják az óvodákat, iskolákat.
A közoktatási, a gyermekvédelmi és a foglalkoztatással kapcsolatos intézkedéseket össze kell hangolni, hogy a munkavállaló szülők, nyugodtan tudjanak dolgozni, ne idegeskedjenek gyermekük elhelyezése miatt, ne kelljen ütközniük munkaadóikkal – kockáztatva állásukat -, mert a napközbeni ellátás keretében biztosított szolgáltatások időtartama nem a szülők munkarendjéhez igazodik.
.
A gyermekek napközbeni ellátása a nyári szünetben
A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról1szóló 1997. évi XXXI. törvény 41. § (1) bekezdése szerint: „A gyermekek napközbeni ellátásaként a családban élő gyermekek életkorának megfelelő nappali felügyeletét, gondozását, nevelését, foglalkoztatását és étkeztetését kell megszervezni azon gyermekek számára, akiknek szülei munkavégzésük, miatt napközbeni ellátásukról nem tudnak gondoskodni.”
A gyermekek napközbeni ellátása megszervezhető - a gyermekek életkorának megfelelően - különösen bölcsődében, nyári napközis otthonban vagy napközis táborban, valamint a közoktatásról szóló törvény hatálya alá tartozó óvodában, iskolai napköziben.
A gyermekek napközbeni ellátását biztosító intézményben az alapellátások keretébe tartozó szolgáltatások közül csak az étkezésért állapítható meg térítési díj.
A napközbeni ellátással kapcsolatos óvodai foglalkozások, továbbá a napközis vagy tanulószobai foglalkozás megszervezéséhez meghatározott időkeretet a szociális igazgatási feladatok ellátására rendelkezésre álló forrásokból meg kell növelni - és a szociális kiadások között elszámolni - abban az esetben, ha a gyermek napközbeni ellátása ezt szükségessé teszi.
A helyi önkormányzat a személyes gondoskodást nyújtó ellátások formáiról, így a gyermek napközbeni ellátásáról igénybevételéről, valamint a fizetendő térítési díjról rendeletet alkot.
A szülők feladata, hogy megnézzék az önkormányzati rendeletet, és összevessék az iskola, óvoda nyitva tartásának szabályaival. Eltérés esetén mulasztásos törvénysértésre hivatkozva forduljanak a jegyzőhöz.
Figyelem!
A gyermek napközbeni ellátásának igénybevétele önkéntes, az ellátást igénylő kérelmére történik.
A napközbeni ellátás lehetőségéről tájékoztatni kell a szülőket.
A gyermek napközbeni ellátása az iskolában, kollégiumban
A munkavállaló szülőnek nincs annyi szabadsága, hogy gyermeke mellett maradjon a különböző iskolai szünetek idejére, ráadásul a munkaadó határozza meg a szabadság kiadásának időpontját.
A dolgozó szülőknek segítségre van szüksége a gyermekek napközbeni ellátásához, de sok helyen az iskolák, illetve az iskolafenntartók nem biztosítják a tanulók nyári felügyeletét (napközbeni ellátását), pedig ez kötelező feladat számukra.Az önkormányzatok arra hivatkozva, hogy nincs rá pénz, vagy a pedagógusok nem vállalják a felügyeletre szoruló gyermekek gondozását, őrzését, étkeztetését a nyári szünetben, mert szabadságra mennek.
Iskolában a napközis, illetve a tanulószobai foglalkozásokat olyan módon kell megszervezni, hogy a szülők igényei szerint eleget tudjon tenni az iskolai felkészítéssel és a gyermek napközbeni ellátásával összefüggő feladatoknak.
Jogszabály értelmében az iskolai tanítás nélküli munkanapon, az óvodai nevelés nélküli munkanapon és a kollégiumi foglalkozás nélküli munkanapon - szükség esetén - gondoskodni kell a gyermekek, tanulók felügyeletéről.
Törvénysértést követ el az iskolafenntartó önkormányzat, amelyik nem biztosítja az anyagi és személyi feltételeket a felügyeletre szoruló gyermekek, tanulók nyári napközi felügyeletéhez.
[Közoktatási törvény 53. § (3) bekezdés]
A kollégiumban biztosítani kell a pedagógiai felügyeletet azoknak a tanulóknak, akik nem tartózkodnak az iskolában, illetve nem vesznek részt kollégiumi foglalkozáson. A kollégium munkarendjét úgy kell meghatározni, hogy a tanuló elhatározása szerint rendszeresen hazalátogathasson. A hazautazás tanítási évben - beleértve az évközi szünetek idejét is - nem lehet kötelező.
,Javasoljuk, hogy az oktatásirányító szervek ellenőrízék az oktatási intézményeket, biztosítják-e a tanulók nyári felügyeletét, étkeztetését, és vonják felelősségre azokat, az önkormányzatokat, amelyek a gyermekeken, tanulókon akarnak spórolni, úgy akarják behozni a költségvetési hiányukat.
A gyermek napközbeni ellátása az óvodában
Az óvoda a gyermek hároméves korától ellátja - a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvényben meghatározottak szerint - a „gyermek napközbeni ellátásával” összefüggő feladatokat is.
Az óvodai foglalkozásokat oly módon kell megszervezni, hogy az óvoda a szülők igényei szerint eleget tudjon tenni az óvodai neveléssel, a gyermek napközbeni ellátásával összefüggő feladatainak. A törvényben meghatározott óvodai feladatok ellátásához igénybe vehető heti időkeret ötven óra, melyet indokolt esetben meg kell növelni a gyermek napközbeni ellátásával összefüggő feladatokhoz szükséges idővel.
Az óvodában járó gyermekek számára nincs előírva szünet, mint az iskolákban, sok óvoda mégis zárva tartja kapuit az őszi, tavaszi, iskolai szünetek idején. Nyáron arra hivatkoznak az illetékesek, hogy a pedagógusok szabadságát nyáron kell kiadni.
Az intézményfenntartó önkormányzatoknak kell biztosítani, hogy a szabadságolások idején távol lévő óvodapedagógusok helyettesítéséről. De bérmegtakarítás érdekében inkább zárva tartják az óvodát, vagy összevonják a csoportokat egy óvodába, nem törődve azzal hol helyezi el gyermekét a dolgozó szülő erre az időre. Nincs minden családban nyugdíjas nagymama, nagypapa, akik vigyáznak a gyermekre, ameddig a szülők dolgoznak.
A pedagógiai szolgáltató intézmények nyári nyitva tartása
Minden pedagógiai- és szakmai szolgáltató intézménynek egész évben nyitva kell tartani, különösen nyáron, amikor a szülők gyermekeikkel együtt vehetik igénybe a logopédiai, nevelési, pályaválasztási stb. szolgáltatásokat. A nyitva tartást a szülők munkaidejéhez kell igazítani, ennek érdekében ki kell jelölni olyan napokat, amikor a félfogadás 17-19 óráig tart vagy/és szombaton is biztosítani kell a szolgáltatásokat.
Pedagógusok szabadságolása, helyettesítése
Hivatkozási alap az oktatási intézmények nyitva tartásának nyári szüneteltetésre, hogy a törvény előírása szerint a pedagógus szabadságát elsősorban a nyári szünetben kell kiadni. BH1998. 304. szerint: „Ha a pedagógus szabadsága a nyári szünetben nem adható ki, azt a tavaszi vágy téli szünetben, a szünet munkanapjait meghaladó szabadságnapokat pedig a szorgalmi időben, a nevelési év többi részében kell kiadni.”
A munkáltatónak (iskolaigazgató, óvodavezető) kell gondoskodnia a szabadságolások miatt távol lévő pedagógusok helyettesítéséről, ami megoldható a nyugdíjas, vagy munkahely nélküli, pályán kívülre rekedt pedagógusok időszakos elhelyezkedése, ami szintén fontos foglalkoztatáspolitikai kérdés. Igénybe lehet venni a megyei helyettesítési rendszert is.
Az igazgató munkaköri feladatként elrendelheti, hogy a pedagógusok részt vegyenek a gyermekek, tanulók szünidei felügyeletének ellátásában.(Közoktatási törvény Kt. 1. számú melléklet Harmadik rész II/9. pontja)
Nem a tanulókat, kisgyermekeket kell „összevonni”, idegen környezetben elhelyezni, utaztatni az ügyeletes iskolába, óvodába, hanem a törvényben előírt helyettesítési rendszert (utazópedagógus hálózat) kell működtetni.
A szükségszerű karbantartások miatt más távolabb lévő óvodában elhelyezett gyermekek szüleinek utazási költségét és keresetkiesését a helyi önkormányzatnak meg kell téríteni.
Sajtószóvivők: Simonné Toldi Ágnes 06-30/550-22-53, Keszei Sándor (06-30/433-87-54)
Nemzetközi egyezményeket sért az iskoláztatási támogatásról szóló törvényjavaslat
Módosítják a családi pótlékról szóló törvényeket.
Megtorlás jellegű büntetést kaphat a szülő, ha gyermeke tíz napnál többet mulaszt egy tanévben igazolatlanul. De ki mondja meg, hogy mi az igazolatlan óra? Nincs jogi garancia arra, hogy az iskola vagy az önkormányzat nem manipulálja az igazolatlan órák számát.
A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvénynek, valamint a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvénynek a tankötelezettség teljesítésével összefüggő módosításáról szóló törvényjavaslat (T/21.) (Kósa Lajos (Fidesz) és Soltész Miklós (KDNP) képviselők önálló indítványa) szerint:
Új 15. §
„Ha a tanköteles gyermek, a közoktatási intézmény, kötelező tanórai foglalkozásai tekintetében igazolatlanul mulaszt, a közoktatási intézmény igazgatójának jelzése alapján, a gyermek lakó- vagy tartózkodási helye szerint illetékes önkormányzat jegyzője gyámhatóságként eljárva
b) az adott tanévben igazolatlanul mulasztott ötvenedik kötelező tanórai foglalkozás után – amennyiben a védelembevétel még nem áll fenn – elrendeli, a gyermek védelembe vételét , továbbá a gyermekre tekintettel járó iskoláztatási támogatás teljes összegének hat hónapra időtartamra természetbeni formában történő nyújtását”
Megjegyzés:
- Igazgató helyett „vezetőt” kell írni, mert nem minden közoktatási intézmény élén áll igazgató.
- Törvény értelmében, a gyermek abban az évben, amelyben az ötödik életévét betölti, a nevelési év kezdő napjától napi négy órát köteles óvodai nevelésben részt venni. A kötelező óvodába járás esetén az igazolatlan mulasztást miért nem szankcionálja a tervezet?
A gyermekeik iskoláztatását veszélyeztető hanyag szülőkkel szemben valóban fel kell lépni, de ki kell kerülni az iskola és az önkormányzatok által jelenlegi alkalmazott koncepciós eljárásokat, amihez pontosítani kell a törvényi meghatározásokat.
Szülői és tanulói panaszok alapján javasoljuk az igazolatlan óra pontos meghatározását (definiálását) és a gyermeke érdekében törvényesen eljáró szülők számára jogorvoslati lehetőség biztosítását az iskola döntésével szemben.
Jogszabály értelmében:
„Ha a gyermek az óvodai foglalkozásról, illetve a tanuló a tanítási óráról, a kollégiumi foglalkozásról távol marad, mulasztását igazolnia kell. A mulasztást igazoltnak kell tekinteni, ha
a) a szülő előzetesen bejelentette az óvónőnek, hogy gyermekét nem viszi el az óvodába,
b) a tanuló - kiskorú tanuló esetén a szülő írásbeli kérelmére - a házirendben meghatározottak szerint engedélyt kapott a távolmaradásra,
c) a gyermek, a tanuló beteg volt, és azt a házirendben meghatározottak szerint igazolja,
d) a gyermek, a tanuló hatósági intézkedés vagy egyéb alapos indok miatt nem tudott kötelezettségének eleget tenni.”
Javaslatok az mulasztás igazolásának szabályozására
(jogszabályi garanciák)
Az igazolatlan óra definíciója
Először pontosan meg kell határozni az „igazolatlan óra” fogalmát, jelenleg ahány nevelési, nevelési-oktatási intézmény van, annyiféle házirend szerint igazolható a gyermek és a tanuló mulasztása.
Mulasztási napló
Minden iskolában be kell vezetni a mulasztási naplót (az óvodában rendszeresítve van), amelyet naponta le kell zárni, hogy ne legyen lehetőség utólagos javításra.
Késés a tanóráról
A tanuló óráról való késés nem lehet az igazolatlan mulasztás tárgya. Ha a tanuló az óraközi szünet után nem megy be a tanórára az a szülői felügyeletet átvállaló iskola felelőssége.A tanulót azonnal meg kell keresni, az is lehet, hogy rosszul lett, vagy kimászott az ablakon, de mindenképpen az iskola a felelős érte, nem a szülő. Ha a tanár késik az óráról, őt a munkajogi szabályok figyelembe vételével lehet "büntetni".
A szülői igazolás
Az alkotmány szerint elsősorban a szülő felel gyermeke taníttatásáért, ezért biztosítani kell, hogy minden szülő tanévenként egységesen minimum tíz nap hiányzást igazolhasson!
Az iskolai fegyelmi eljárás jelenlegi formája garancia a tanuló védelmére
Javasoljuk, hogy kerüljön be a törvénybe, ha a tanuló igazolatlan mulasztása eléri az ötven órát, akkor iskolai fegyelmi eljárás keretében kell bizonyítani, hogy az igazolatlan mulasztás ténye megvalósult-e és az veszélyezteti a tanuló előrehaladását vagy nem (pl. megfelelő-e tanulmányi előmenetele). A fegyelmi eljárás keretében biztosítani kell a tanuló és a szülő védelmében eljáró szakértői képviseletet.
A büntetés oldása
Biztosítani kell egy határidőt, amelynek elteltével oldani kell a szülő és a gyermek elleni szankciókat, pl. ha 3 hónapig nincs igazolatlan órája.
MSZOE álláspontja szerint meg kell különböztetni a szülő, a tanuló és az iskola felelősségét az iskolai mulasztásért!
A szülő tudtán kívüli iskolakerülésért a szülőt nem lehet felelősségre vonni. Ha a gyermek iskolatáskával elindul az iskolába, de nem megy be a kapun, akkor az a tanuló vétsége, amiért fegyelmi büntetést kell alkalmazni vele szemben, nem igazolatlan órával elintézni az ügyet.
Azt is vizsgálni kel, hogy a tanuló miért nem akar bemenni az iskolába!
Gyermekeink akarnak iskolába járni, kortársaikkal együtt lenni. Nem kell őket piszkálni, megoldhatatlan feladatok elé állítani, akkor szívesen vesznek rész az órai munkában!
A "lukasórák" problémája
Ha a lukas órára nem megy be szaktanár, vagy egyáltalán magukra hagyják a tanulókat, az ugyanolyan súlyú kérdés, mint az igazolatlan óra. Az elmaradt tanórai foglalkozások száma iskolánként elég jelentős, amelynek pótlása sokszor nem megoldott vagy a tanulónak kell behozni a lemaradást, minden segítség nélkül.
A hatályos jogszabályok alapján eddig is kellő szigorral lehetett fellépni a hanyag szülőkkel szemben
Védelembe vétel
Jelenleg ha a szülő a gyermek veszélyeztetettségét az alapellátások önkéntes igénybevételével megszüntetni nem tudja, vagy nem akarja, de alaposan feltételezhető, hogy segítséggel a gyermek fejlődése a családi környezetben mégis biztosítható, a települési önkormányzat jegyzője a gyermeket védelembe veszi. Bővebben a védelembe vételről itt!
Eddig az összes alapellátás felvevő gyermekét elhanyagoló szülővel szemben lépett fel a jogalkotó, most havi 12 000 forintért?
Szabálysértési eljárás
Az egyes szabálysértésekről szóló Korm. rendelet szerint, ha a tanuló ugyanabban a tanévben az iskolai kötelező tanórai foglalkozásokról igazolatlanul a jogszabályban meghatározott mértékűnél többet mulaszt, ötvenezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható. Ez a büntetés is túlzott, de teljesen eredménytelen azokkal szemben, akik be sem íratkoztak az iskolába. Hivatalos felmérések szerint az elmúl tíz évben több tízezer tanköteles gyermek egyáltalán nem járt semmilyen oktatási intézménybe !
Figyelem! Csak a bíróság alkalmazhatja a legmagasabb büntetést, az önkormányzati szabálysértési tétel csak húszezer forintig terjedhet.
Az eddiginél jóval magasabb iskoláztatási támogatás az egyik leghatékonyabb állami befektetés lehet a gyermekeiket felnevelő (eltartó) szülők számára, ha az iskolák nem kérnének hozzájárulást az ingyenes közoktatási szolgáltatásokért. és ha egy rossz törvény nem okoz jóvátehetetlen károkat a szülők, gyermekek és az iskola kapcsolatában.
Sajtószóvivők: Keszei Sándor (06-30/433-8754) és Simonné Toldi Ágnes (06-30/550-2253)
Ez a honlap a 32/2007 MPA KA OKM sz. Miniszteri
Döntés alapján, figyelembe véve a Nemzeti Szakképzési
és Felnőttképzési Tanács (NSZFT) 86/2007.11.28.
számú állásfoglalását (támogató javaslatát) az
FKA-KT-52/2007 számú NSZFI támogatás felhasználásával
készült.
A honlap tartalma az MSZOE adatbázisának részét képezi, ezért törvényi védelem alá tartozik, de a forrás megjelölésével részleteiben szabadon felhasználható.
A megjelentetett anyagokban a vonatkozó jogszabályokon kívül minden egyéb útmutató csak a szülők segítségét szolgálja, nem kötelező jellegű.
