Állami iskolafenntartás

Szakgimnázium (új)

Szakközépiskola (új)

Szakképzési Hídprogram

Gyakorlati képzés 2018.

Tanulószerződés

Országos Képzési Jegyzék (OKJ)

Tanulók védelme a szakképzésben

ÖSZTÖNDÍJ a szakképző iskolákban

GAZDASÁGI KAMARA szerepe a szakképzésben

Beszámoltató rendszerű szakképzés

Erkölcstan vagy Etika 2017-2018.

PISA vizsgálattról szülőknek

PEDAGÓGUS SZAKMA vagy HIVATÁS

Tanfelügyelet

Pedagógus Etikai Kódex 2018.

MSZOE működése

 
 
 
Partnereink:

A szabad szakmaválasztás akadályozása miatt is Alaptörvény-ellenes az új szakképzési törvény


Az új szakképzési törvény szinte lehetetlenné teszi a szabad szakmaválasztást az általános iskola 8. évfolyamát sikeresen befejező kiskorú tanulók és szüleik számára.

A törvény számos olyan kérdést rendez, amely évtizedes problémákat old meg a szakképzés rendszerében. Az egyik fontos intézkedés, hogy a szakképzési törvény személyi hatálya ezután kiterjed a szülőkre és a tanulókra. Erősödött a gyakorlati képzés ellenőrzése, amelyben a Gazdasági Kamarák hatósági jogkört kaptak, tehát bírságot szabhatna ki a szabálytalankodó képzést szervező gazdálkodó szervezetekkel szemben.

Ugyanakkor a pozitív célok mellet az új törvény több intézkedése sérti a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához való jogot, amikor közvetlenül vagy közvetve akadályozza tanulókat a szabad szakmaválasztásban.

Álláspontunk szerint az új szakképzési törvény Alaptörvény-ellenes, mert szülői nézőpontból vizsgált – lentebb kifogásolt előírásai – sértik a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához való jogot.

Magyarország Alaptörvénye XII. cikk (1) bekezdés szerint: „Mindenkinek joga van a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához,”

Értelmezésünk szerint a munka és a foglalkoztatás szabad megválasztása csak akkor valósítható meg, ha a tanulónak joga van szabadon választani, melyik államilag elismert szakképesítést kívánja tanulni az iskolai rendszerű szakképzésben.

A törvény általunk is elfogadott céljainak végrehajtása nem lehet ellentétes a tanulók, a leendő munkavállalók érdekeivel. Kifogásolható, hogy a szakképzés irányítói közvetlen és közvetett nyomást gyakorolhatnak az szakképző iskolák fenntartóira, a tanulókra és a kiskorú tanulók szüleire a szakmaválasztás tekintetében az alábbiak szerint:

A szabad szakmaválasztást akadályozó adminisztratív nyomásgyakorlás


A Kormány rendeletben hozza meg az érintett tanévet megelőző év május utolsó munkanapjáig azon szakképesítésekre vonatkozó döntését, amelyekkel kapcsolatban a szakképző iskola fenntartója

a) korlátozás nélkül beiskolázhat,

b) költségvetési hozzájárulásra nem jogosult,

c) költségvetési hozzájárulást korlátozott keretszámok alapján igényelhet.

Nyilvánvaló, hogy a szakképző iskolák fenntartói államilag elismert szakképesítések közül csak olyan szakképesítéseket fognak indítani, amelyekhez megkapják a költségvetési normatívát, ezáltal kimaradnak a kínálatból azok a szakképesítések, amelyeket a tanulók szívesebben tanulnának.

Kormányrendelet írja elő azt is, hogy az adott megyében és a fővárosban iskolai rendszerű szakképzést folytató intézmények fenntartói hány tanulót vehetnek fel az általuk indított szakképesítés tanulására.

Egyértelmű, hogy a középtávra sem tervezhető munkaerő-piaci igények érvényesítése céljából a szakképzés irányaira és a beiskolázási arányokra vonatkozó központi szabályozás nagymértékben korlátozza a szabad szakmaválasztás jogát.

A gazdaság igényeinek és a munkaerő-piaci keresletnek megfelelő szakképesítések

A törvény - fő hivatkozásként - keveri vagy szinonimaként használja a „gazdasági igény” a „gazdaság által keresett”, a „munkaerő-piaci igény” és a „munkaerő-piaci kereslet” fogalmát.

A gazdaság igénye évenként vagy évszakonként felmérhető, de nem prognosztizálható több évre előre, ameddig a szakképző iskolákba beiratkozott tanulók szakmai vizsgát tudnak tenni. Nincs garancia arra, hogy a gazdaság igénye alapján indított szakképesítések esetén az igény akkor is fennáll, ha a tanuló 3, 4, 5, 6 év tanulás után megszerzi a „szakmunkás bizonyítványt”.

Ki lesz a felelős, ha valamelyik ágazat munkaerőigénye időközben objektív okokból megváltozik, és mire az állam kiképezi a megfelelő szakembereket nem lesz szükség annyi, pl. kőművesre, ácsra, lakatosra, ahányan végeznek az adott évben.

A munkaerő-piaci kereslet pillanatnyi állapotot jelen, melynek felmérése nem befolyásolja szakiskolai képzés közép és hosszú távú tervezését. A munkaerő-piaci kereslet egy óra alatt is változhat, ha betöltik az üres álláshelyeket vagy megszűnik néhány cég az adott ágazatban.

A gazdasági igényre és a munkaerő-piaci keresletre való hivatkozás irreleváns az iskolai  rendszerű szakképzésben.  A gazdaság igényei és a szakképzés jelenlegi szerkezete között messze nincs olyan szakadék, mint a szakképzettséget szerzettek elhelyezkedése és a munkaerő piaci igények között.

Ha a szakképző iskolák korlátozzák a szabad szakmaválasztást, és nem a szülői és tanulói igényeknek megfelelő szakképesítéseket oktatják, hanem a megyei Képzési Bizottság javaslata alapján, az iskolafenntartó által engedélyezett szakképesítéseket, akkor várható, hogy igen jelentős lesz azoknak az aránya, akik nem hasznosítják megszerzett szakképesítésüket a munkaerő-piacon (mert „nem szeretik” a tanult szakmájukat).

A hiány-szakképesítések tanulásának anyagi ösztönzése (állami befolyásolás)

A szakiskolai tanulók kormányrendeletben meghatározott módon tanulmányi ösztöndíjba részesülhetnek. A szakiskolai tanulmányi ösztöndíj célja, hogy a szakiskolai képzésben tanuló fiatalok pénzbeli támogatásba részesüljenek, ha az úgymond gazdaság által igényelt szakképesítések oktatásában vesznek részt. Az ösztöndíjra jogosító szakképesítésre, az un. hiány-szakképesítésekre a megyei (fővárosi) Képzési Bizottságok tesznek javaslatot megyénként.

A szabad szakmaválasztás akadályozásának tekinthető a hiány-szakképesítésekre beiskolázók anyagi ösztönzése, aminek egyik súlyos következménye, hogy egyre több fiatal nem az elhelyezkedési esélyei javítására, hanem kiegészítő támogatások megszerzése érdekében választ szakmát, és később nem a tanult szakképesítésének megfelelő munkakörben helyezkedik el.

A Megyei Fejlesztési és Képzési Bizottság szerepe és felelőssége

A megyei fejlesztési és képzési bizottság (a továbbiakban: Képzési Bizottság) a szakképzés fejlesztése és a munkaerő-piaci igények érvényesítése céljából létrehozott konzultációs, véleményező, javaslattevő és tanácsadó fővárosi, megyei testület.

Szűkíti az indítható szakképesítések számát a megyei fejlesztési és képzési bizottság (a volt RFKB) szerepe, amely szerint a munkaerő-piaci igények érvényesítése céljából a bizottság javaslatot tesz az adott megyében székhellyel rendelkező fenntartó tekintetében, fenntartónként az általuk folytatott szakképzésben indított, állami költségvetési hozzájárulásban részesíthető és a nem támogatott szakképesítésekre (a szakképzés irányaira) és a fenntartó által indítható szakképesítések keretszámaira (beiskolázási arányaira).

A szakképző iskolák ellenállás nélkül fogják elfogadni a Képzési Bizottságok javaslatait, hiszen egyértelmű, hogy csak akkor juthatnak hozzá a működésükhöz szükséges normatív támogatáshoz. 

Megoldhatatlan feladatnak tűnik, hogy a megyei (fővárosi) Képzési Bizottságok a szakképzés fejlesztése és a munkaerő-piaci igények összehangolása mellett, figyelembe vegyék a helyi lakos szülők és tanulók szakmaválasztási igényeit.

A Képzési Bizottság felelőssége, ha olyan szakképesítések indítását javasolja, amelyek elsajátítása után a szakmai vizsgát tett tanulók nem tudnak a tanult szakmájukban elhelyezkedni, vagyis sérül a munkához való joguk.

A kormányhivatalok felelőssége, ha rosszul terveznek, és olyan szakmák indítását engedélyezik az állami szakképző iskoláknak, amelyekre nem lesz szükség mire a tanulók szakmai vizsgát tesznek, vagyis akadályozzák munka és a foglalkozás szabad megválasztásához való jogukat.

A Kormány felelőssége, ha éppen azok a szakmákból keletkezik munkaerőhiány, amelyek oktatásához nem biztosít a költségvetési támogatás, vagyis nyomást gyakorol a szakmát választó tanulókra, szülőkre és a szakképző iskolákra,

Beiskolázási nehézségek is akadályozzák a szabad szakmaválasztást

A Kormány rendeletben hozza meg az érintett tanévet megelőző év május utolsó munkanapjáig azon szakképesítésekre vonatkozó döntését, amelyekkel kapcsolatban a szakképző iskola fenntartója költségvetési hozzájárulásra jogosult, vagy nem jogosult, és melyek azok a szakképesítések, amelyeknél a fenntartó költségvetési hozzájárulásra nem jogosult.

A kormányrendeletben a „gazdaság igényre” vagy a „munkaerő piaci keresletre” való hivatkozással meghatározott adatok évente változnak, amelyet a szakképző iskolák, személyi és tárgyi feltételek hiányában, nehezen tudnak majd követni.

Nincs törvényi garancia arra, hogy az általános iskola köteles tájékoztatni a nyolcadik évfolyamra járó tanulókat és a szülőket a szakképző iskolák címéről, az oktatott szakképesítésekről, az évente változó hiány-szakképesítésekről, a keretszámokról, tanulói előszerződésről, stb. Az általános iskolák elvárják a szülőktől, hogy ismerjék a középfokú beiskolázás szabályait, ők járjanak utána melyik iskolába vennék fel gyermekeiket és milyen feltételekkel.

A centralizált szakképzési rendszer ismeretének hiánya azt jelenti, hogy a mélytudatlanságban tartott szülők és tanulók a legközelebbi szakképző iskolát választják, vagy olyat, ahol ösztöndíjas képzés folyik. A rossz irányú szakmaválasztás következménye, hogy a tanuló motiváció nélkül bukdácsol végig a szakmai vizsgáig és utána elhagyja a pályát.

Akadályozza a szabad szakmaválasztást az ésszerűtlen Országos Képzési Jegyzék

Az Országos Képzési Jegyzék (OKJ) súlyosan megkülönbözteti az iskolai rendszerű szakképzésbe jelentkező tanulókat egymástól, és indokolatlanul akadályozza a szabad szakmaválasztást.

A kb. 1200 államilag elismert szakképesítés tanulását a jogalkotó úgy akadályozza, hogy önkényesen egymásra épülő csoportokra osztja és különböző iskolai végzetséghez kötött szintekbe sorolja a szakképesítéseket.

A szakképesítések csoportosítása illetve besorolása megakadályozza a szülőket abban, hogy gyermekeiket az általános iskola befejezése után, a képességeiknek legjobban megfelelő és általuk áhított szakképesítés tanulása felé irányítsák. Nincs ésszerű indoka, hogy a jobb, keresettebb szakképesítések nagy részének tanulását csak akkor kezdheti meg a tanuló, ha előbb beiratkozik egy középiskolába és érettségi vizsgát tesz.

Nincs olyan szakképesítés, amelyet négy év alatt ne tudnának kitanulni a fiatalok, minek ahhoz érettségi?

A köznevelési törvény lehetővé teszi az oktatásért felelős miniszter olyan középiskolát is alapíthat, alapítását engedélyezheti, ha az megfelel e törvény, valamint a szakképzésről szóló törvény elírásainak, amelynek nem célja, hogy a tanulót felkészítse az érettségi vizsgára.

A szabad szakmaválasztás érdekében az államnak létre kell hozni az új típusú „Szakképző Középiskolát” ahol nem folyik érettségire való felkészítés, de valamennyi államilag elismert szakképesítést tanulható a nyolcadik évfolyam befejezése után.. A négy évfolyamos Szakképző Középiskolában a tanulók középiskolai végzettséget és középfokú szakmai végzettséget szerezhetnek

A szakmaválasztást nehezítő, szülői és tanulói érdekeket sértő intézkedések

Mobilitás

A szakképesítések oktatásának centralizációja a legnagyobb akadálya a szabad szakmaválasztásnak, mivel a tanulóknak egyre nagyobb távolságra kell utazniuk azért, hogy olyan szakképző iskolát találjanak, amelyben céljaiknak megfelelő szakképesítést oktatnak. Az ingázás sok időt és energiát vesz el a tanulóktól, és anyagi megterhelést jelent a családoknak.

Kevés a szakkollégium, az albérlet drága, ezért alacsonyabb rendű jogszabályban elő kell írni, hogy a szakképző iskolák fenntartói minden jelentkező számára kötelesek externátusi ellátást biztosítani.

A családok területi mobilitását elsősorban a gazdasági helyzetük befolyásolja, nem tudnak lakóhelyet változtatni, követni gyermeküket az ország másik felébe.

Igazolja a szabad szakmaválasztás akadályozására vonatkozó megállapításainkat, ha a mobilitási hiánya miatt tanulók olyan „közeli” szakképző iskola választására kényszerülnek, amely távol áll elképzeléseiktől. 

Szintvizsga

A gazdasági kamara annak mérésére, hogy a tanuló elsajátította-e az irányítás melletti munkavégzéshez szükséges kompetenciákat, szintvizsgát szervez az első szakképzési évfolyam tanévében. A szintvizsga a tanuló számára kötelező.

Véleményünk szerin a szintvizsga intézményének nincs tárgyilagos mérlegelés szerint ésszerű indoka, hiszen az első szakképző évfolyamon a tanuló tanműhelyi képzésben vesz rész, ahol nem szerezhet sok tapasztalatot az irányítás melletti munkavégzésről. A szintvizsga eredménye a tanuló év végi szakmai érdemjegyébe nem számít bele. Akkor minek?

Ha a tanuló nem teljesíti a pótló szintvizsgát sem, akkor se lehet évfolyamismétlésre utasítani, mehet a következő évfolyamra, csak nincs gyakorlati képzőhelye, mivel tanulószerződés csak azzal a tanulóval köthető, aki a gazdasági kamara által szervezett szintvizsgát teljesítette.

A szintvizsga intézményének célja megnehezíteni a gyakorlati képzést?

Gyakorlati képzőhelyek száma

Nehezíti a szakmaválasztást a gyakorlati képzőhelyek alacsony száma, különösen azért, mert a kisvállalkozók nem tudják elszámolni a gyakorlati képzés költségeit, ha tanulót szeretnének foglalkoztatni.

Felmérések mutatják, hogy kevés a gyakorlati képzőhelyek száma. A tanulószerződések száma a gyakorlati képzést szervező gazdálkodó szervezetek bevallása szerint 30 ezer körül van, de legalább 50 ezer férőhelyre lenne szükség. A tanulószerződés intézményének jelenlegi formája akadályozza a gyakorlati szakképzés hatékony működését.

Sajtószóvivő: Keszei Sándor (06-30/433-8754)

 
Szülői Szervezet az iskolában, óvodában

SZÜLŐPOLITIKA

Szülői jogok, SZÜLŐI STÁTUSZ

Tanulói jogok, tanulói státus

Iskolai, óvodai erőszak (agresszió)

Házirend 2019.

Óvoda 2018-2019-2020.

KÖZÉPFOKÚ FELVÉTELI ELJÁRÁS (KIFIR)

Beiratkozás az általános iskola első évfolyamra 2019.

Tájékoztatási kötelezettség Adatvédelem

Iskolai szünetek (VAKÁCIÓ)

SZÜLŐI ÉRTEKEZLET TEMATIKÁJA

UTAZÁS iskolába, óvodába 2019.

Tanulói biztosítások

Ingyenesség a köznevelésben (OSZTÁLYPÉNZ, TANULMÁNYI KIRÁNDULÁS)

Kiskorú tanulók FELÜGYELETE

Iskolai hiányzások (IGAZOLATLAN ÓRA)

ÁLTALÁNOS ISKOLA

TANKÖTELEZETTSÉG 2018-2019.

Értékelés, minősítés (osztályzás), FÜGGETLEN VIZSGA

Gyermekvédelem (napközbeni ellátás)

GYERMEKÉTKEZTETÉS az iskolában, óvodában

Különórák (árnyékoktatás)

Mindennapos testnevelés 2018.

TANKÖNYV 2019.

Érettségi vizsga 2017.

JOGORVOSLAT a KÖZNEVELÉSBEN

Fegyelmi intézkedések az iskolában, kollégiuban 2020.

TÁMOGATÁSOK az iskolában, óvodában 2018.

Iskolaigazgató választás 2019.


Ez a honlap a 32/2007 MPA KA OKM sz. Miniszteri Döntés alapján, figyelembe véve a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Tanács (NSZFT) 86/2007.11.28. számú állásfoglalását (támogató javaslatát) az FKA-KT-52/2007 számú NSZFI támogatás felhasználásával készült.
 
 
 
 
  Vissza a főoldalra  |  Elérhetőség  |   Súgó  |  Tartalomjegyzék  |  Impresszum